Csapatunk

Kezemben a könyvek olyanok, mint az érett gyümölcs. Mint mágikus virágok, kibontják szirmaikat, hogy gondolkodásra sarkalljanak és bevezessenek a képzelet világába, a lelket erősítő sorok közé és a sokat mondó képek birodalmába.”

Szergej M. Eisenstein

Zsuzsi

Nem hittem, hogy még egyszer ilyen fontos szerepet fog betölteni az írás az életemben. Sok évvel ezelőtt, 14 éves koromban, naplót kezdtem vezetni. Nem napi szinten írtam, inkább heti, de főleg akkor, ha valami nagyon nyomta a lelkem, vagy ha valami nagy boldogság ért. Természetesen a bulik eseményei, kirándulások, nyaralások is meg lettek hosszú oldalakon keresztül örökítve. És persze a szerelem… Sok sok éven át írtam. Nagyjából 7-8 évig. Végül abba maradt. És most 32 évesen újra írok. Sokat olvasok, és írok. Meg szokták kérdezni, hogyan és mikor? A válasz: nem tudom. Igazándiból tényleg magam sem tudom, hiszen semmire sincs időm, még is mindent csinálok. Anyaként, két gyerekkel, családdal, kerttel, kutyával és macskával a hátam mögött, egyetemmel a nyakamban, valahogy megy, mert akarom, hogy menjen. Mert szeretem, mert feldob, ad valami lelki pluszt, amitől több leszek, és valami olyat csinálok, ami én vagyok, és nem a nagy családi mi. A hisztiktől és sírástól, és hangos gyereknevetéstől teli napok végén jól esik leülni és olvasni, és élvezni, hogy csönd van. Kilépni a napi rutinból, térben és időben valahol máshol lenni, új barátokat szerezni. Engem az olvasás felszabadít, nekem ez egy lélek-wellness. Annyi minden között kell egyensúlyozni, nekem ez az ami segít. De egyedül nem menne. Ehhez elengedhetetlen egy társ támogatása, a megerősítése, a biztatása. Mi a célom? Visszaadni a világnak az örömöt, amit egy könyv és az olvasás okoz. A hogyanra a válasz, pedig egyszerű, írok róluk. Megosztom nekem milyen érzéseket adott, mert minden könyv más. Van amelyik megnevettet, könnyekre fakaszt, elmélyít, tanít valamire. Írásaim következményeként remélem, hogy más is kézbe veszi a könyveket. Mindenki fut szalad rohan. Minden a technikáról szól. Én azt szeretném, hogy az olvasás újra teret nyerjen. Így jutottam el, illetve jutottunk el oda, hogy blogunk lett. Egy könyves blog, amit valóban úgy dédelgetünk, mint egy kiskertet, és ha ennek nyomán több könyv kinyílik, akkor már megérte belevágni.

Detti

Detti vagyok, könyv,- magazingyűjtő valamint kávé imádó. Szeretek elmerülni a könyvek és a művészetek sokszínű kavalkádjában, mely egy olyan biztos közeget jelent számomra, ahol mindig megbékélésre találok. Az olvasás szeretete már egészen kiskoromban kialakult és a mai napig meghatározó szerepet tölt be az életemben. A művészetek iránti vonzalmam a gimnáziumi éveim alatt nyerték el jelentőségüket, a képzőművészeti kiállításoktól kezdve, a színházi bemutatókon átívelően, a kortárs balettművészetig bezáróan egyaránt, mindenre vevő vagyok és lelkesedésem azóta is töretlen. Érdeklődésem sokrétű így nem tudom és nem is szeretném magam beskatulyázni. Könyves Kertünk blogoldalon könyvajánlók valamint egyéb kulturális témakörökben olvashatjátok szubjektív véleményemet. Könyvekben elsősorban a romantikus irodalmat kedvelem, de igyekszem bővíteni látókörömet, ezért mostanában történelmi, utópisztikus és társadalomkritikát megfogalmazó műveket is olvasok. Nyitott vagyok az újdonságokra, ha egy könyv elnyeri tetszésemet, akkor azt biztos, hogy el fogom olvasni, éppen ezért könyveim várólistája folyamatosan növekvő tendenciát mutat. A magazinok világa számomra egy misztikus, bűvöletbe ejtő világot takar, így minden hónap elején számtalan újságot felkarolva távozok az újságárustól. Minden érdekel, ami a világban történik, így ha megfogalmazódik bennem egy gondolat akkor a pillanatnyi megérzéseimet, impresszióimat jegyzetfüzetben rögzítem. Cikkeimet a Könyves Kertünk oldalon igyekszem ezért személyes tapasztalatokra alapozni és az aktualitásokra formálni. Művészeti kategóriában írásaim kiállításokról, képzőművészeti vagy esetleg önéletrajzi albumokról szólhatnak. Célom, hogy ez a háttérbe szoruló terület közelebb kerüljön az emberekhez, ha más nem azáltal, hogy felkeltettem az érdeklődésüket. Írásaim sokfélék lesznek és a műfajok keveredése is előfordulhat de, mint említettem is – engem nem lehet beskatulyázni.

Piros

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha könyves blogom lesz, habár az írás számomra szinte kizárólagos, ha kifejezésmódról van szó. Nem így az olvasás. Mégis mikor? Egy 5 éves kislány frizurájának elkészítéséhez kapcsolódó hosszú-hosszú egyezkedések közben? Vagy amikor a két évvel fiatalabb épp a szennyeskosrából lóg kifelé, mert neki a nővére összefagyizott pólója kell, de azonnal? Vagy amikor harmadszorra melegítem meg a kávémat, de esélyes a negyedik kör is a lakásban uralkodó hadi állapotok mielőbbi felszámolása miatt? Ma már tudom: igen, akkor. Mert olvasni a lehető legextrémebb helyen, módon és időben is lehet, ha az ember szeretné. Én tényleg igazán szeretném, hiszen kezdek elveszni a frizurák és a fagyis pólók labirintusában, anyai kötelességeim útvesztőiben. Szeretném az örökké mozgásban lévő mindennapjaimat lelassítani, szeretnék a gyakran aggodalmas anyai létben nyugodt perceket teremteni, tapasztalataimat és az olvasással életre keltett érzéseimet pedig ezúton továbbadni. Így esett, hogy blogom van, mi több, könyves blogom van, amit két, hasonlóan olvasáspárti bloggerina társaságában gondozok, nevelgetek, virágoztatok. Tartsatok velünk!

Eszter

Két kisgyerek anyukájaként, sajnos kevés időm van olvasni, pedig igényem lenne rá. Viszont rajongok a könyvtárakért, kedvencem a szülővárosomban lévő nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár. Ha nyugalomra vágyom, énidőre, akkor erre nekem a tökéletes hely egy könyvtár. Szeretek csöndben nézelődni, beleolvasni könyvekbe, nézegetni a borítókat. Általában listával megyek, ajánlott vagy izgalmasnak ígérkező könyvekről, de mindig rátalálok valami csodára, ami ugyan a listán nem szerepelt, de valamiért megfog. Habár a felnőtt könyvekre korlátozott időm jut, a könyvek szeretetét sikerült átadnom a gyerekeimnek is, úgyhogy nem telhet el nap olvasás nélkül. Igyekszem olyan gyerekkönyveket választani, amelyeket én is szívesen olvasok, akár ezredszer is. Szerencsére jobbnál jobb könyvek jelennek meg manapság, így igazából az jelent csak nehézséget, hogy melyik kedvencünkkel kezdjem a blogon könyvek bemutatását. Ígérem, csupa csudaságot hozok 🙂