Könyvek nagyoknak,  Olvass okosan!

Király Levente (szerk.): Ferenc pápa megmondja

Ebben az évben nem ez az első vallási tematikájú könyv, ami a kezem ügyébe kerül és a terveim szerint nem is az utolsó. Év elején Papp Miklós A Papp válaszol című írását volt szerencsém olvasni mint recenziós példányt a 777blog.hu jóvoltából, most pedig a Corvina Kiadónak hála ismét a katolicizmus berkeiben tehettem egy kis kitérőt. Nem is akármilyen úti céllal, első kézből, Ferenc pápától kaphattam útmutatást világunkat aktuálisan érintő és foglalkoztató témák kapcsán. Ehhez nagyon jól illeszkedik a még várólistás Anthony McCarten A két pápa című, megtörtént események alapján íródott könyve, valamint egy másik recenziós példány, amit meglepetésként fogok megmutatni nektek.

„1995-ös megalakulása óta a Corvina Kiadó neve egyet jelent a minőségi könyvkiadással, a művészet, az ismeretterjesztés, a szépirodalom, a gasztronómia és az útikönyvek területének mértékadó képviselője itthon és Európa-szerte.”

Különösen nagy öröm, hogy e-könyv formában került hozzám a Ferenc pápa megmondja című írás, ami tökéletesen igazodik a jelenlegi járványhelyzet okozta körülményekhez és nem utolsó sorban a mi hitvallásunkhoz, amely szerint az elektronikusan elérhető könyvek nagyban hozzájárulnak a könyvpiac fenntarthatóságához.

A kötet idén áprilisban jelent meg és Király Levente szerkesztői munkáját dicséri.

Ferenc pápa Assisi Szent Ferenc munkássága iránti tiszteletének kifejezéseként választotta a kirekesztettek és a természeti környezet gyámolítójának nevét. Mint minden elöljáró, Ferenc pápa személye is megosztó, amit ő nagyon jó humorérzékkel a Jézus személye körüli megosztottsághoz hasonlít. Kinyilatkoztatásait mégis az egész világ egységére vonatkozóan fogalmazza meg. Ferenc tevékenysége a mindenkit megillető egyenlő bánásmód elvéhez igazodik, aminek eredményeképpen sokkal megengedőbb és modernebb felfogású pápának titulálják, mint amilyenek elődei voltak. Mérsékelten konzervatív nézetei és a hívekkel szembeni közvetlensége miatt számos kritika éri, ám épp ezeknek köszönhetően népszerűsége is megkérdőjelezheten.

Tisztelettel a környezetünkért és magunkért

Bár első ránézésre azt hihetjük, hogy egy alapvetően vallási témákat feszegető könyvvel van dolgunk, ez irányú várakozásainkat bőven felülmúlja. A könyvben megismerhető válogatott pápai beszédek és írások ugyanis nem kizárólag teológiai szempontból vizsgálják az emberiséget érintő aktuális kérdéseket, hanem tudományos, filozófiai, gazdasági és szociális terepre is elkalauzol minket. Sőt, a kiindulópont egy-egy, a világi és a vallási életet ugyanúgy érintő, globális téma, amiket teológiai szálra fűz. Mindezt úgy, hogy közben mindenki magáénak érezheti a nézőpontját a kereszténységhez való viszonyától függetlenül.

Ferenc pápa nyíltan felszólal az egyéni érdekek által vezérelt nagyhatalmak erősödése, a korrupció, a harmadik világ kiszipolyozása, valamint a közösségi érdekek és értékek háttérbe szorítása ellen és ezzel egyidejűleg

felhívja a figyelmet a környezetét tudatosan pusztító ember életellenes tevékenységeinek veszélyeire.

Szót emel a kirekesztetettekkel szembeni érdektelenség ellen és arra figyelmeztet, hogy ahogy a természeti környezetért, úgy az emberekért, valamint az ember alkotta vívmányokért is felelősséggel tartozunk. Egy nagy közös otthon lakói vagyunk, egymásra utalva, egymással állandó kölcsönhatásban, és amennyire előnyünkre válhat a fejlődés és fejlesztés, ugyanúgy nagy fenyegetettséggel is számolnunk kell. Változtatást sürget, elsősorban egy olyan szemléletbeli reformációt, ami visszavezeti az embert ahhoz a közösségi létformához, amiben tiszteletet tud tanúsítani a környezete iránt. Tévedés ne essék! Nem a pattintott kőkorszak iránti nosztalgiáról van szó, hanem egy már-már utópisztikusnak tűnő vízióról, aminek szükségességét kikezdhetetlen érvrendszerrel támasztja alá, és ami az emberi felelősség felismerését tekinti origónak.

Ezzel együtt pedig a vallási vonal tanulságai is vitathatatlanokká válnak. Amikor mi magunk úgy fogalmazunk a hétköznapok során, hogy az ember Istennek hiszi magát, akkor nagyjából Ferenc pápával egyetértésben nyilatkozunk. Ő ugyanis ugyanerről beszél: az ember megfeledkezett az isteni akarat jóságáról és tökéletességéről. Nem kell ahhoz gyakorló hívőnek lenni, hogy belássuk, ez pontosan így van.

A természeti környezet érzékeny mechanizmusa semmihez sem fogható egység és következetesség, amit az ember ajándékba kapott.

Az ember alkothat bármit, abban a hibalehetőség mindenkor ott van. Ezt bizonyítják a nagy birodalmak bukása, a háborúk, a terrorizmus, a szegénység, a korrupció, de ide sorolhatók a fogyasztási kultúrából fakadó szélsőséges társadalmi jelenségek is, amelyek a mindennapjaink és így a felfogásunk szerves részévé váltak. Ferenc pápa több ízben emlékeztet arra, hogy a természeti erőforrások eltulajdonítása ugyanúgy lopásnak minősül, mintha fizetés nélkül távoznánk a boltból, ám az utóbbi törvény által definiált, szankcionálható cselekedet, míg az előbbi semmilyen szinten nem kap hangsúlyt a döntéshozók körében. Ez az ambivalencia mutatkozik meg abban a szomorú tényben is, miszerint a vízkészletek birtokosai manapság nem azok a természeti népek, akik a vízre az életben maradásuk zálogaként tekintenek, hanem azok, akik eladás céljából bepalackozzák azt. Ez a példa nagyon jól szemlélteti az aránytalanságokat, ami nem csak egzisztenciális szinten, de a Föld által számunkra kínált készletek tekintetében is fennáll, és amely számos konfliktus alapjául szolgál, tovább mélyítve a fennálló egyenlőtlenségeket.

Amikor Ferenc a tiszteletről beszél, akkor az embertársaink iránti szolidaritást is említi. A szolidaritás nem csak a másik ember iránti érzékenységünk kifejezője, hanem saját magunk emberi méltóságának alapköve is. Amikor bántalmazunk, a szó jelentésének széles spektrumának bármely szintjén, akkor saját magunk ellen is vétünk, emberi mivoltunk ellen cselekszünk. Az ember azonban nem csak tevőlegesen képes ártani a környezetének, hiszen amikor elfordul és leveszi a szemét egy égető problémáról, akkor is emberellenesen cselekszik. Mindezek felismerése szélesebb kitekintést követel tőlünk, amit Ferenc pápa abszolút időszerűnek tart. Eljött az ideje, hogy a saját érdekeinken és igényeinken túl is szemléljük a minket körülvevő világot és számot vessünk, mi az, amit mi nyújtani tudunk a nélkülözőknek akár anyagi javak formájában, akár morális értelemben. Mindezzel tehetünk egy nagy lépést az aránytalanságok megszüntetése, a konfliktusok leküzdése és a torzult értékrendszerek felszámolása felé.

Ferenc – a téma szomorú mivolta ellenére is – hisz az emberekben, az emberi jóság hatalmasságában. Hisz abban, hogy a folyamat visszafordítható, hogy az ember az egyre gyarapodó tudását a környezete védelmére fogja fordítani. Nem a fejünkre olvassa hibáinkat, hanem felhívja figyelmünket a cselekvés fontosságára. Hiszi, hogy az egyén időben ráébred, hogy nincs más választása: el kell kezdenie szeretnie magát annak érdekében, hogy érvényesülhessen Isten akarata.

Ez világi nyelvre fordítva annyit tesz:

nem élhetünk úgy, hogy értelmetlenné tesszük létünk lényegét.

Én és a könyv

A mű olyannyira szerteágazó, hogy képtelenség pár mondatban visszaadni. Minden megállapítás szorosan összefonódik egymással és bár az egyes fejeztek külön-külön is megállják a helyüket, a válogatás mégis együtt alkot egy koherens értekezést. Olvasásra ajánlom mindenkinek, akit érdekelnek a ma aktuális globális problémák, és aki nyitott e problémák vallásfilozófiai megerősítésére. A könyvtől ugyanis csak megerősítést kaphatunk arra vonatkozóan, amiről már eddig is tudtunk, de amiről sohasem tudhatunk eleget.