A hullaházi skandalum

Böszörményi Gyula utolsó regénye.

Búcsú az ÍRÓ-tól, Ambrózy bárótól és Mili kisasszonytól.

Kinczer Kitti ötlete alapján.

Háttal nem kezdünk mondatot, ezt jól megtanultam annak idején az iskolában, de most kivételt teszek. Hát ez is eljött. Az utolsó Ambrózy regény. Kicsit fáj a szívem, de Böszörményi Gyuláért még jobban. Nem ír már nekünk soha többet. Viszont történetein keresztül mindig velünk marad. Köszönet és hála neki mindenért. Köszönet Ambórzy bárónak és Mili kisasszonynak a kalandokért és a maguk „furcsa” szerelméért is.

A Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata és a polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető.

Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye.

Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség!

Kiadói fülszöveg

Ez az epizód is, mint a többi a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, 2022-ben. Az Író 267 oldalon keresztül ejt bennünket ámulatból kábulatba, káoszból kiútba, iróniából cinizmusba, korhű ábrázolásból, fejvesztett öngyilkosok hullaházi melódiájába, csak hogy a végén Ambrózy bárót szívből őszintén nevetni halljuk.

Ahogy fogalmaztam, a történetben uralkodik a káosz és a fejetlenség. A szó legszorosabb értelmében fejetlenség. Káosz a villában, és fej nélküli hullák mindenhol. Utóbbi elég bizarr, de ettől még igaz. Ez a rész a korábbiaktól eltérően teljesen más élményt adott. Egy kicsit megrázó volt nekem. Hihetetlenül vártam a megjelenést. Előrendelést adtam le, az elsők között kaptam meg a könyvet. Alig vártam, hogy megérkezzen. Csodáltam a borítót, gyönyörködtem benne, és égtem a vágytól, hogy beszippantson Ambrózy báró és a békebeli székesfőváros különös világa. Isztambulba is magammal vittem a hátborzongató nyomozást. Olvastam a reptéren, a repülőn, a szállodában és még két program között a szabadidőben is. Furcsa kettős érzés volt bennem végig, alig bírtam letenni a könyvet, még is kicsit kényelmetlenül éreztem magam a történetben. Egyszerű oka van, nekem kicsit túl sok volt az öngyilkosság…. Kész ki kell mondanom, ez van. Annak ellenére, hogy ez kulcsfontosságú az egész történetet nézve, nekem sok volt. A plusz egy infomráció kedvéért minden túlzás nélkül valóban igaz, hogy székesfővárosunk az 1900-as évek elején az öngyilkosság mekkája volt. De ettől én még kissé viszolyogtam, és nagyon vártam, hogy a nyomozás végére érjünk, annak ellenére, hogy tudtam ez az utolsó közös nyomozás. Az utolsó történet. Amennyire vártam, hogy a végére érjek a könyvnek, annyira próbáltam odázni a pillanatot, hiszen tudtam ez az utolsó kaland, az utolsó történet.

Ettől függetlenül van ami nem változik, Ambrózy báró örök, Böszörményi Gyula pedig halhatatlan nagyság.

Ha ódzkodtok a detektív történetektől csatlakozzatok a Báró úr és Mili kisasszony kalandjaihoz, garantált lesz a rajongás.