Istók Anna: Elejétől a végéig

Kedves Lilla!

Nem ismerjük egymást, pedig bárhol, bármikor találkozhattunk volna. Még az is lehet, hogy barátság is alakulhatna köztünk, ha egy térben és egy időben mozognánk, vagy ha egyáltalán léteznél, habár a létezés relatív, hiszen végülis te már megszülettél egy könyvben, s így az én fejemben is.

Bírlak, az az igazság. Szenvedélyes, érzelmek által vezérelt, az elveit két kézzel, konokul szorító lány vagy, ami – bevallom – szimpatikus egyveleg számomra. Én is hasonló kaliberű vagyok, bár élelmedett koromra való tekintettel illik azt mondanom, hogy már csak voltam. Jó volt általad odakucorodni kicsit a középiskolai énem mellé az ágyra, miközben te vagy én (ki tudja?) magzatpózban zokogunk a szeretett fiú vagy az imádott barátnő árulása miatt. Igen-igen. Pontosan tudom, mit éreztél, mikor elolvastad azokat a bizonyos sms-eket. Te még egészen józanul kezelted, nem is nagyon illett a képbe ez a megfontoltság és önuralom, de mivel pontosan tudom, hogy a szeszélyes lányok viselkedése kiszámíthatatlan is egyben, nem volt hiányérzetem e jelenet során. Habár – csak nagyon halkan súgom meg – én azért nem kíméltem volna Eszter dús loboncát, hiszen bizonyára te sem hitted el, hogy Olivértől csak úgy, a semmiből jöttek azok az üzenetek, Eszter pedig teljesen ártatlan szereplője a történéseknek.

Ismerős voltál az elhagyott nő szerepében is, hiszen egy szakítás minden jóérzésű kamaszlányt megvisel. Szomorúan néztem végig, hogy mennyire magányos lettél, mennyire nem állt melletted senki, sem édesanyád, sem édesapád és aztán Eszter is eltűnt az életedből. Borzalmas lehetett. Nagyon nagy baj, hogy senki nem mutatta meg neked az értékeidet és a képességeidet, baj, hogy senki nem tanította meg neked, hogy kell saját magadat szeretni és emelt fővel távozni. A szakítás utáni életedet igazán lekövetni sem tudtam. Valószínűleg azért, mert te magad sem találtad a helyed. Talán ezért is mentél külföldre és ezért is ragaszkodtál a külföldi gyökerekhez a későbbi férjed által.

Egyvalamit azonban muszáj megosztanom veled. Lilla! Téged becsaptak. Elárultak. Szinte mindenki, aki neked fontos volt. Haragudtam is azokra, akik látszatszereplői voltak az életednek. Lehet, hogy úgy láttad, Félvér keserítette meg az életedet leginkább, de tudod, azt mondják, a rossz bánásmód is bánásmód, tőle legalább tudtad, mire számíts még akkor is, ha amit tett, megbocsáthatatlan. De mit tett érted anyád, aki rideg közönnyel asszisztált a bántalmazásodhoz, aztán csak úgy kilépett az életedből? És Eszter? Aki mély hallgatásba burkolódzva fosztott meg téged az igazság felszabadító fájdalmától? Olivér? Ugyan! Valószínűleg nem tudsz róla, de egyenesen szánt téged. Annyira sajnálom, hogy ezek miatt az emberek miatt vett ilyen irányt az életed, de örömmel nyugtáztam, hogy Tobias mellett minden átértékelődött benned. Habár még mindig önfeláldozó vagy, túlzottan is, hiszen e pillanatban is azt hiszed, hogy tartozol bármivel is Eszternek és a múltadnak, de én ezt is megértem, hiszen

mi, jólelkű emberek nem tudjuk elhinni, hogy van bármi a Földön, ami maradandóan csak rossz lehet.

Lehet, hogy nem kéne elmondanom, de Eszter mindvégig hazudott neked. Először is, nem mondta el, hogy találkozott Olivérrel, sem azt, hogy beleszeretett. Minden bizonnyal Olivér őszinte érzéseiről sem tudsz, bár biztosan sejted már, hogy téged csak áltatott és nem csak téged, de végső soron Esztert is. A történet Rafaelről minden bizonnyal valós, de hogy nem volt valódi katalizátora Eszter döntéseinek veled szemben, az biztos. Igen, egy erőszak jelentősen megváltoztatja az ember életét, még akkor is, ha az erőszak ténye nem tudatosul, sőt, az áldozat általában kétségek nélkül fogadja el, hogy ami vele történt, az elkerülhetetlen, mitöbb, jogos volt. Eszter áldozattá vált, s ezzel együtt a saját áldozatává tett téged is. Nem vagyok szakember, ez biztosan egy jól lekövethető pszichológiai folyamat, de azt fontos lenne tisztázni, hogy Eszter döntése volt – Rafaelen kívül – minden, ami vele történt. Úgy sajnálom, hogy nem lehettem ott Judit szerepében, mert akkor biztosan fejbe kólintottalak volna, hogy észhez térj és mindezt észrevedd. Talán akkor a barátságotok sem fordul fel ennyire, habár azt vallom, a barátság mindig, de tényleg mindig két vagy több emberen múlik. Te egymagad úgysem válthattad volna meg Eszter saját kis világát.

Értem, hogy mosolyogsz ezen így több év távlatából, és talán nem is hiszed, de gondolj csak bele. Eszter némán félreállt, majd tíz év után a semmiből rád zúdította. És nem csak a titkát Olivérrel kapcsolatban, de még azt is, amit Rafael tett vele. Amúgy is volt rajtad egy tonnányi teher, de ő pakolt még rád rendesen. Ráadásul a sajátjaiból. Kár, hogy Eszter nem a bántalmazás elleni társadalmi szerepvállalásba fektette a fájdalmas tapasztalásából feltörő energiáit, sokkal inkább az irántad érzett frusztrációjába. Az eszébe jutott egyáltalán, hogy nem csak ő volt bántalmazás áldozata? Az, hogy téged a nevelőapád módszeresen vert, miközben az anyád kívülállóként figyelte az eseményeket, nem minősül bántalmazásnak?

Youtoo, Lilla! Youtoo!

Igen, jól érzed, indulatos vagyok, mert bár Eszter mesélte el nekem a történeteteket, ahogy hallgattam, egyre inkább nem értettem az ő motivációit és mindvégig az járt a fejemben, hogy én veled tudok azonosulni, téged akarlak megismerni, mégis, mintha a te nézőpontodról nem esne kellőképpen sok szó. Talán majd egyszer elmeséled te magad személyesen ugyanezt a történetet.

Kedves Lilla! Felnőttél. Megértél már szinte mindent. Szembenéztél a démonokkal és elindultál a győztesek útján. De valószínűleg nagyon hosszú az út előtted. Ha elfogadsz pár tanácsot… Kérlek, higgy magadban! Fantasztikus vagy. Megérdemled a boldogságot és soha többé nem kell keresned mások boldogtalanságának okát. Főleg nem magadban. Tobias is remek ember lehet, engedd őt közel magadhoz.

De kérlek, ne Eszter relációjában.

Az indíttatás, hogy ismét Eszter közelében legyél, érthető. Esély mindenkinek jár, a jóhiszeműség vélelme mindenkit megillet. Esztert is. Ennek ellenére itt az ideje mindenki más elé helyezned magad. Igen, emlékszem! Eszter ott Juditnál is a fejedhez vágta, hogy te csak magaddal vagy elfoglalva, na, de őszintén! Mi mással kellene foglalkoznod elsősorban, mint a saját lelki békéddel, a saját egyensúlyoddal, a saját külső-belső harmóniáddal? Hogy is lehetnél megbízható társ, barátnő, ember, ha közben saját magadban képtelen vagy megbízni, ha saját magadat képtelen vagy elfogadni, szeretni, tisztelni? Légy is csak magaddal elfoglalva, úgysem törődött veled soha senki igazán! Neeem, rosszul látod! Eszter félreállása nem törődés volt, hanem ármány. Gondolj csak bele! Ha ott, a kapualjban őszintén válaszol a te őszinte, nyílt kérdésedre, fájna most ennyire? Igazad van, Eszter is hibázhat, de a hibák azért vannak, hogy legyen mit kijavítani. De nem csak neked feladatod ez, Lilla! Mindenkinek. Illetve nem is feladat ez, hanem lehetőség. Eszter elvárta tőled, hogy tíz év után is mindent beláss vele kapcsolatban, empátiával és szeretettel fordulj hozzá, habár ő hazudott neked hosszú éveken át. Most itt az ideje, hogy ő bizonyítson. Engedd, hogy jóvá tegye, engedd, hogy őszintén, vagdalkozás nélkül bocsánatot kérjen és újrakezdjétek. Rendben. De soha többé ne rendeld alá magad Eszter észlelésének, hiszen ami benned van, az a tiéd, az a valid, az határozza meg a sorsodat. Erre senkinek nincs külső ráhatása.

És végül: ismered a híres Bikini dalt?

…. de m’ért mindig csak én, csak én legyek a jó?

Nyugodtan dúdolgasd, ízlelgesd, mert nem kell mindig jónak lenned és még úgy is sok embernél sokkal jobb leszel, ezt garantálom.

Örülök, hogy megismerhettelek.

További szép életet kívánok neked.

Piros