Könyvek nagyoknak

Balatoni futár

Frissítő nyári történet a Millennium korszakából, a Monarchia békebeli napjairól és a Balaton fellendülésének kezdetéről.

Tóth Gábor Ákos: Balaton futár

Millennium. Füred. Szerelem.

A Balaton partján az életöröm a kötelező utazási kellék, mint valami életmódi bédekker.

T.G.Á. Balatoni futár (105.old.)

Mámoros balatoni nyárak hajnala. Pezsgő élet kezdete. A hajókázás és a vitorlázás éledése. Jó kedv és nevetés. Béke és nyugalom. Csodás táj. Mi kell még, hogy az ember jól érezze magát az édesvízi mediterrán balatoni nyárban? Sőt kell ennél több? Még is volt valaki, aki ezt olyan büntetésként élte meg, mintha egyenesen száműzték volna valami ódon börtönbe, vagy egy lakatlan szigetre. Ez a valaki pedig egy pesti fiatalember, egy ifjú csapongó, illetve erősen kicsapongó újságíró, Csengődi István. Jajj pesti barátunk majd bele rokkant, hogy egy ilyen csodás helyre száműzték. Bár engem érne ekkora csalódás, és sanyarú száműzetés. Na de jött ám nyárra csendes tél, majd pedig zúzmarás kikelet, és Csengődi barátunk még is csak szerelmes lett… Füredbe is.

Tóth Gábor Ákos neve egészen eddig ismeretlen volt számomra. Eddig. De most úgy érzem igazán jó barátok lettünk. Regénye az egyik kedvenc történelmi korszakomban játszódik. Békebeli napok, a monarchia végnapjai, készülődés a nagy millenniumi méregdrága csinnadrattára. A császári kezek szórják a pénzt, melyből mindenki részesedni szeretne. Arisztokrácia, etikett, polgári törekvések, mindig mindenki feljebb akar jutni. Érdekek és még több érdektelenség. Nem számít a csalás, az ámítás, a megtévesztés és a pénz, sem a politikai meg ilyen-olyan fordulatok, ha a kellő időben csak egy pillanatig is fényesen csilloghat emberünk vagy asszonyunk. Nyüzsgő székesfőváros, “pangó” vidék… Mi pedig Csengődi István, a száműzött pesti újságíró szemén keresztül láthatjuk az 1800-as évek végi balatoni mindennapokat, a tájat és az ott élő embereket. A Millennium itt csak egy ábránd, és nem tartja olyan lázban a lakókat, mint a fővárosiakat. Röviden és kissé kisarkítva de ez jellemezte leginkább a kor társadalmát, a századforduló előtti székesfővárosi időszakot. Így én kifejezetten örülök neki, hogy ebben a történetben a vidéké a főszerep, ahol a lassan hullámzó Balatonban lehet gyönyörködni, vagy kirándulásokat tenni, vitorlázni, borokat kóstolgatni, és az ott élő lakosok életével ismerkedni. Az egész történetet áthatja ez a békebeli nyugodtság, az életöröm, és nem történik semmi váratlan.

Őszintén szólva, rajongok azokért a könyvekért, melyek valós történelmi korszakban játszódnak, valós eseményeken alapulnak, mégis fikciós történetek valós és kitalált szereplőkkel. Teljesen tökéletes. A Balatoni futár 2021-ben jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában. A csodás borító alatt egy lassan hömpölygő történet lakozik, melyben az Író 382 oldalon keresztül kalauzol bennünket a Balaton körül Eötvös Károllyal és készülő könyvével karöltve, Utazás a Balaton körül, Jókai hagyatékán és Csengődi barátunk lelki vívódásain át. A táj sokszínűsége mellett, megismerhetjük Füred lakóit és mindennapjait. Az Író a regényt korabeli újságcikkekkel is színesíti, így hozza még közelebb olvasójához a történetet. Az édesvízi mediterrán élményt, az új ismereteket, a bizalmat és lehetőséget az olvasásra ezúton köszönöm a Kiadónak.

Jókai Móra villája Balatonfüreden

Az embert Sturmnak hívták, és állítólag ő húzta fel a Jókai házaspár villáját Füreden.

Első mondat

Csengődi István a kicsapongó életet élő pesti újságíró 1895 nyarán került Füredre, kiadója megbízásából, hogy színes, üde cikkeket írjon a balatoni társaságról és életéről. Fiatal barátunkat egy Sturm nevű helyi építész vette szárnyai alá, aki a Jókai Mór balatoni villáját építette fel néhány évvel korábban. Csengődi igazi tragédiaként éli meg “kiküldetését”, számára unalmas az éppen csak éledező Füred, a nyaralás sem érdekli, a Balaton még nem olyan, illetve egyáltalán nem felkapott hely, nincs kiépítve. Így a középosztály is és az úri társaság is szívesebben utaznak az Adriára vagy akár Olaszországba. Ezeknek fényében majdnem érthető, hogy hiányolja Budapest fényeit, a sokaságot, az éjszakai mulatozást, egyszóval a hátra hagyott életét. A hömpölygő pesti élet után, kapott egy hömpölygő magyar tengert, mellé lassan telő napokkal. Az újságnak küldött írásai sem az igaziak. Nem nagyon talál, és nem is keres témát, így Tsa. napi szinten tiporja földbe az önbecsülését.

Ezzel ellentétben Sturm és felesége, Margitka szívén viseli a pesti ifjonc életét. Nem csak pártfogásukba veszik, de egyenesen családtagként tekintenek rá. A Sturm házaspárnak nem született gyermeke, így most kivirulnak, hogy van kit “tutujgatni”… Nem mellesleg megvalósulhat Margitka szíve vágya, hogy megjelenik a szakácskönyve. Hiszen asszonyunk környékszerte “híres” szakács, aki még Jókainak és Laborfalvi Rózának is készítette az ebédjét.

Sturmnak és kapcsolatainak köszönhetően Csengődi másodállást kap az elhagyott Jókai villa új tulajdonosától, Michelinitől, aki régi barátja is, vagy volt az írónagyságnak. Állítólag Az arany ember főszereplőjét, Tímár Mihályt is róla mintázta. Így került barátunk a villa dolgozószobájába, és szoros kapcsolatba Jókai hátra hagyott könyveivel, kézirataival és egyéb személyes tárgyaival. Valamint plátói szerelembe Lórival, aki Michelini lánya. Nos ezzel veszi kezdetét a katagolizálás és a füredi élet.

Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője…” – kiadói fülszöveg

Az egész történetet belengi a korra jellemző békesség, a vidéki élet nyugalma, és Jókai Mór a kor nagy írójának jelenléte. A Jókai család és körülötte élő pletykák, villa és története is nagy szerepet kap, valamint az ott maradt iratok, jegyzetek, könyvek sokasága. A titokzatos és izgalmas kutakodás azok után a bizonyos levelek után, amely végül előkerül, de hiába kecsegtető nem kerül napvilágra. Végül pedig besétál maga az Író is képbe, illetve Sturmék házába és kedélyesen elbeszélget a mélységesen zavarban lévő Csengődivel.

A könyvből tudtam meg, hogy Stefánia hercegnő teniszezett is, ami divatos sportnak számított ebben a korban. Nem is olyan régen olvastam Stefánia életrajzi könyvét, és abból ez nem derült ki…

Füredet korábban Savanyúvíznek hívták, mely számomra teljesen érthetetlen… Szemtanúi lehetünk a mai napig minden évben megrendezésre kerülő Anna-bálnak. Egy soha be nem következett látogatás beindította a balatoni vitorlázást, ugyanis egy bulvárhír szerint Erzsébet királyné a Balatonra készült utazni, s eltölteni ott egy hosszabb időt… Nem mellesleg még is csak voltak betyárok a Bakonyban.

Minden jó ha a vége jó. Zárhatnám így is a soraimat. A történet lassan bontakozik ki, viszont informatív, tele érdekességgel mégis könnyed a stílusa. Hosszú út vezetett el addig, hogy Csengődi István sorsa rendeződjön, sokáig figyelhettük vívódásait, hullámzó lelkének változásait, ami kissé vontatott volt, és agonizáló, viszont annyira vártam, hogy kialakuljanak, beinduljanak az események. Vártam, hogy Csengődi végre abba hagyja a lelki sebeinek nyalogatását és beletörődjön abba, hogy igenis őt lehet szeretni, van helye Füreden és képes arra, hogy egyedül is meg tud állni a lábán. Sikerült neki. Kilépve a komfortzónájából teret engedett a jó érzéseknek. Ezáltal nem csak Füred és lakói fogadták be őt, ha nem ifjú pesti barátunk hátrahagyva pestet, elfogadta, befogadta sőt megszerette Füredet, ahol megtalálta önmagát és a szerelmet. Segítséggel, támogatással, biztatással és kellő hittel, önmagába vetett bizalma és bátorsága gyümölcseként megszületett a Balatoni futár könnyed hangvételű újság és ezzel együtt egy új ember is.

A könyvről többet ITT tudhatsz meg.

Jó olvasást.

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük