Könyvek nagyoknak

Ida regénye

Gárdonyi Géza regénye

 „A szívet Isten azért alkotta, hogy szeressünk.”

Gárdonyi Géza

Ida története régóta várakozott már a polcomon. Sóvárgó tekintettel követte lépteim, és mindig reménykedett, ha nyílt a könyvszekrény ajtaja. De valahogy mindig tolódott találkozásunk pillanata. Az éves könyvlistámon is másodjára szerepelt már, de addig, hogy le is kerüljön a polcról nem jutottam el. Ahogy most sem… DE! De Solenczki Janka felolvasásában végig hallgattam, mert a hangos könyveket is nagyon szeretem, és ezekben a régi klasszikusokban olyan jó átkötő zenei betétek is vannak, ami csak jobbá teszi az élményt. Az élmény pedig meglepően jó volt. Kellemes hangulatú hullámzó tempójú történet. Nem a klasszikus értelemben vett romantikus lányregény rózsaszín felhőkkel, csokor számra dobált bókokkal, és mesébe illő csillogással. De így is romantikus, olyan andalgós, néhol bájos, másutt mosolygós, van ahol az érzelmek a felszínt kapargatják, máskor meg a velejünkbe vágnak. Pontosan ez a hullámzás okozza azt, hogy az olvasó kíváncsi marad. Rakosgatjuk a mozaikokat, nyiladozik a bizalom virága, aztán… aztán kezdődik minden előröl. Tudjuk, néha elég egy rossz szó, és már meg is van a baj.

A mű a 20. század elején, az első világháború előtti időszakban játszódik a csudálatos székesfővárosunkban, Budapesten és Münchenben. Gárdonyi az 1910-es évek végén írta a történetet, mely az utolsók közül való. 1920 áprilisától folytatásokban jelent meg a Pesti Hírlap hasábjain. Könyv formájában 1924-ben adták ki. Több filmváltozat is készült belőle. Legutóbb 2022-ben.

„Férjhez adnám a lányomat művelt fiatalemberhez,…”

Gárdonyi Géza

Történetünk Csaba megismerésével indul, hiszen Ő a másik főszereplő. A jelenleg pesten élő, újságíróként dolgozó festőművész, akit egyre jobban a szobrászat érdekel, szűkösen tengeti a napjait. Az otthoni dolgok is aggasztják, mert húga, Jolán nem pont jól ment férjhez, így a családi örökség és a földek veszélybe kerültek. A végtelen elszegényedés és a nincstelenség terhe súlyosan nyomta a vállait. Pénzre van szükség, hogy a sógora okozta súlyos helyzetet rendezni tudja. De honnan, és hogyan szerezzen pénzt? Mi tévő legyen?

„Férjhez adnám lányomat…”, hozomány… mennyi? Úr isten! Ez pont annyi, sőt több, sokkal több, de kihúzza a bajból. Ezen a hirdetésen akadt meg a szeme, és tudta, hogy sokkal jobb kiút ez, mint bármi más, ami korábban az eszébe jutott. Mit volt mit tenni jelentkezett a hirdetésre…

Végre Ida is megérkezett a történetbe. Sokat kellett rá várni, de megérte.

Eleinte, sőt „közepinte” sem, bár ilyen szó nem létezik, nem tudtam eldönteni, hogy tetszik vagy nem tetszik Ida története, de annyira nagyon érdekelt, hogy hogyan alakul elveszett élete. Végül rájöttem mindent tudni akarok róla. Honnan jött? Hová tart? Hiszen múltja alig, jelene halovány, a jövője pedig egy talány. Talán egy álom. Tünékeny gondolat a boldogságra. Nem kell neki sem arany, sem gyémánt. Szeretetre volt szüksége, és arra, hogy szerethessen. Szeretni tiszta szívvel, jósággal, mélyen, szerelemmel.

Ma azt mondanánk, hogy milyen kis hányattatott sorsú gyermek volt ez az Ida. Jó módú polgári családba született ugyan, de édesanyja korán meghalt, az apja kicsapongó életet élt, útban volt neki a saját gyereke, teher volt. Így klastromba, zárdába adta tanulni. Ha nem volt muszáj meg sem látogatta csak egy évben egyszer, haza pedig egyáltalán nem vitte. Az évek teltek múltak, és Ida megnőtt. Leérettségizett, nővé érett. Egyem a kis szívét, alig várta, hogy hazamenjen, de az apja, a nagytiszteletű, a borkereskedő Ó Péter, van az a pénz, csak elintézett még egy évet Idának a klastromban, azon a címen, hogy nem tud mellé megfelelő gardedámot szerezni, és így jobb lesz neki ott ahol van. Meg amúgy is jobb lenne ha Ida apácának állna, úgy is ott nőtt fel köztük. De Ida nem akart apáca lenni, nem akart maradni, szabad szeretett volna lenni. Élni akart. Vidáman járni az utcán. Szeretni és szeretve lenni. Hát olyan nagy kérés ez? Hmm hát nem kicsi. Végül Idácska hazakerült, mert egy szerelmeslevél miatt megóvta az egyik növendéket. Nem volt abban semmi Istennek nem tetsző. Szép szerelmes szavak egy ifjútól. Hát nem ezért teremtette Isten a férfit és a nőt? Nem azért kerültek ők erre a világra, hogy szeressék egymást? Még sem volt tolerancia az eset fölött. Tessék menni. Kívül tágasabb. De még milyen tágas. Reménnyel indult útnak Ida… Aztán rövid időn belül reményvesztett lett, és azon kapja magát, hogy az apja „eladja” és ott áll a hivatalban egy vadidegen férfi mellett és épp kimondja a boldogító Igent!

„Idának apja, a gazdag borkereskedő hirdetés útján keres férjet, csakhogy megszabadulhasson félárva, addig zárdában nevelkedett lányától. Az esküvő előtt a leendő férj és a lány megfogadják, üzleti alapú házasságukat egy év múlva felbontják…” – Kiadói ajánlás

Furcsa egy történet ez. Ida és Csaba esküvőjétől mindenki a megoldást remélte. Ó Péter így szabadult meg a lányától, inkább fizet, csak vigye a háztól valaki. Csaba a teljes eladósodástól menekült így el. Ida pedig egy jobb élethez vezető út kezdetét vélte látni.

Különös utazásra indultak, és ezáltal mi olvasók is. Csaba és Ida Münchenbe költözött. A külvilág számára, mint újdonsült ifjú pár, de maguk között idegenek, akik ha beszélnek egymással beszélnek, ha nem nem. Mutatni bármit lehet, de azt mindenki maga tudja, hogy hogyan él a négy fal között.

Ahogy telnek a hetek egyre jobban megismerik egymást. Megfigyelik egymást és kíváncsiak lesznek, gondolnak egymásra, időt töltenek együtt. Mégis igyekeznek nem átlépni egy határt, mert azon túl már nem lennének idegenek egymásnak. Idát érdekli Csaba munkássága, segít neki, ötletek is ad. Gondoskodik Csaba műterméről, megismeri a barátait. Egész jól beilleszkedik Csaba életébe. Ezt látja a külső szemlélő, de ha ketten vannak Ida próbál idegen maradna. De az idő múlásával óvatos észrevétlenül elmosódik ez a határ, és beköltözik a féltékenység zöldszemű kis szörnyetege is a „házasságba”. Hiszen akármennyire is tiltakozik, és mondogatja Ida, hogy Csaba számára idegen és nem jelent semmit, mégis furdalja a kíváncsiság ki lehet az a másik nő, akitől a levelek jönnek. Pedig ha tudná…

Ha tudná, hogy azok a levelek Jolántól jönnek. De Ida azt sem tudja, hogy ki az a Jolán. Azt sem tudja, hogy Csabának van testvére. Ez az a momentum a történetben, amit nem igazán értek, hogy miért is kell ezt titkolni? Talán nem akarta Csaba, hogy kiderüljön miért is nősült. De végén még is ez segíti a fiatalokat abban, hogy rálépjenek arra az útra ők igenis egymáshoz valók.

Utazás ez az emberi kapcsolatok szövevényes világában. Gyermek szülő kapcsolat, férfi és nő kapcsolata. Valamint kapcsolat önmagunkkal. Azt hiszem, sőt tudom, aki önmagát szereti, az képes másokat is szeretni.

Maradt bennem egy-két kérdés. Akkor hogyan tovább? Hogyan alakult Csaba és Ida élete? Mi lett a tönkrement Ó Péterrel? Elvette Nórát?

Összességében kellemes érzésekkel záródott bennem a történet. A hangoskönyv nekem mindig egy élmény.

„Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.”

Gárdonyi Géza

Képek forrása: Libri Kiadó.