Sant’Ambrogio zárda titkai

R.Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 1 és 2

1858. Róma

Róma. Vatikán. Az embernek az jut az eszébe, hogy nem csak a pápa székhelye ez, hanem maga a jó Isten is itt lakik. A tereket és utcákat átjárja az isteni gondviselés, az égi szeretet. Zárdák és kolostorok szövik át egész Rómát, sőt az egész országot, ahol az emberek elvonultan élnek azért, hogy teljes szívükkel és lelkükkel szolgálják az Urat. Aztán leszáll az este, és lehull a lepel Rómáról… Megmutatja igazi arcát a város. Az isteni gondviselés nyugovóra tér, és átveszi az uralmat a bujaság. Megnyílnak az ivók, az ópiumbarlangok és a bordélyok is… Aztán az egyik szűk sikátorból szembe jön velünk egy történet, amiről még csak suttogni sem mernek, mégis arról mesél, hogy kinyílt a Sant’Amborgio zárda ajtaja, ahonnan nem isteni fényesség és szeretet, jóság és jámborság vagy álhatatosság áradt felénk, hanem a mocsok, mely szenvedéssel, megaláztatással, testi és lelki megbecstelenítéssel önti el Róma utcáit. Még sem törődik vele senki. Senki. Egészen idáig…

Úgy látszik amikor a 10 parancsolatot osztották Maria Luisa zárdafőnöknő, Peters atya és Patrizi bíboros a paráznaság tiltásánál nem állt sorba.

R. Kelényi Angelika uralja ezt az évemet. Az Átkozottak, után most a Riva nővérekkel töltöm az időmet, és épp Róma utcáit, illetve a Sant’Ambrogio zárda bűnöktől rogyadozó köveit tapossuk Blancával és a többi sérült lelkű és meggyötört testű lakóval együtt. Igaz történet alapján íródott krimi és történelmi romantikus regény, mely az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg. Az Írónő Róma legmélyebb bugyraitól egészen Szűz Máriával való találkozásig kalauzol bennünket. Életek, testek és lelkek változnak. A külső sebek begyógyulnak, a kék foltok felszívódnak. De mi a helyzet a lelki sebekkel? Azok begyógyulnak-e valaha? Ha el is tűnnek a lélekről a bántalmazó kék foltok, tud-e felejteni az agy? Míg a test gyötrődik, addig a lélek mégis erősödik és a szív megtanul szeretni. Meg kell tanulni szeretni önamagunkat, hogy helye legyen másnak is a szívünkben. Ha ez sikerül, megtaláljuk a helyünket a világban. De mi van akkor, ha ez a világ romlott?

Nos ez a történet igazi érzelmi hullámvasútra ültet minket, mely mélységből nyomorba taszít, hogy végül kínjainkból az alig ismert boldogság selyempárnáján ébredjünk.

Maria Liusa zárdafőnöknő szép volt, egy igazi angyali szépség, aki elkápráztatta, megigézte azt, aki szembe került vele. Legyen az férfi vagy nő, megremegett a térde átható tekintetétől. De ha egy alma belülről rohad…. már pedig a mi Maria Luisank igencsak romlott volt. Sötét lelkű, sőt gonosz, aki élvezte a nála gyengébbek kínzását. Nem sajnálta felhasználni a fiatal novíciákat, hogy kéjes vágyait kielégítse. Titkos szeánszokon „trónszékben” ülve térdre kényszerítette a novíciákat, hogy csúcsra juttassák, illetve eksztázisba essen, hogy szólni tudjon a Szűzanyával… Szegény kis naiv apácák pedig hittek neki, fel sem merült bennük, hogy az nem jó, ami ott folyik…. Még akkor sem, ha részt vettek mások megkínzásában. Hihetetlen! Egy karizmatikus vezető, azt hitet el a híveivel, amit csak akar. Ők pedig a végletekig hittek benne, így lett a Sant’Ambrogio zárda velejéig romlott. Ott nem volt helye sem a szeretetnek, sem a léleknek. Ott csak a paráználkodásnak, az álszentségnek, a szenvedésnek, pénznek és kincseknek volt helye.

Történetünk eleinte 2 cselekményszálon fut. Két sebzett lelkű főszereplőnk, Marco Fiore és Blanca Riva szemszögéből figyeljük az eseményeket. Fiore megkeseredve és hitehagyottan lép ki az egyház kötelékéből, feladja papi hivatását, melyet soha nem érzett igazán magáénak. Így lett vatikáni nyomozó. Távozása után Róma legmélyebb bugyraiban keres gyógyírt. Élvezi az ópium bódító hatását, és a szajhák adta testi örömöket. Másik főszereplőnk Balnca, aki egyedül neveli 2 húgát. Háttérbe szorítva önmagát, küzd azért, hogy testvérei viszonylag jól boldoguljanak az életben. Eltűri a háziúr zaklatását, eltűri a megaláztatást, a teste gyötrődik, de a lelke erős marad. Erős marad de meddig? Egészen addig, míg nagyobbik húga, Nella, lavinányi bajt nem zúdít a nyakába.

Nella megszökött, és odaadta magát egy módos embernek, jobb jövőt remélve magának. A lakbér oda. Blanca pedig vérbe fagyva fekszik a konyhakövön, miután leszúrta az őt összeverő és megerőszakoló Signore Cavot. Azt mondtam ugye, amíg a test gyötrődik, a lélek mégis erősödik. Hogyan lehet erősnek maradni ezek után? Mégis mi motiváció marad ezek után egyáltalán arra, hogy életben akarjon maradni? A szeretet. Az őszinte testvéri szeretet az, ami túlélésre kényszeríti Blancát.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Marco Fiore és Valentini atya megmenti Blancat és húgát, Leonát. Fiore és Katharina Schillingfürst hercegnő vigyázó tekintete mellett lábadozik Blanca. Kihasználva szorult helyzetét ráveszik, hogy költözzön be a Sant’Ambrogio zárdába és kémkedjen nekik. Blanca zsarolva érzi magát, de miután meghallgatja a hercegnő történetét, úgy érzi zsarolás nélkül is vállalná ezt a feladatot.

És így is lett. Reggel egy erős nő kelt fel az ágyból, akinek kékfoltjai eltűntek, a lelke megerősödött, és bátran nézett előre feladatára. De nem tudta pontosan, mit is vállal. Nem tudta, hogy frissen begyógyult lelki sebeit feltépik, hogy a testét újra meggyötrik. Pislákoló fény jövője horizontján az volt, talán túléli és kijut, ismét megmenti őt Marco Fiore. A zárdavezetők pedig elnyerik méltó büntetésüket, és megkapják a nekik járó szenvedést. Remélte Leonának jó sorsa lesz, és Nella is biztonságba kerül. Blanca a gyónások alkalmával úgy omlott Fiore karjaiba, mint egy sebzett kismadár. Úgy bújt hozzá, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, amikor találkoznak. Ennyi gyötrelem útán a szív mégis képes szeretni.

Amikor az agy tagad, de a szív változik. A regény kezdetén Fiore épp delíriumos állapotban fekszik egy ópiumbarlang mélyén. Kábulatából Valentini atya rángatja ki, és viszi magával a hercegnő palotájába, megadva ezzel a lehetőséget, hogy visszatérjen az életbe. Marco végig hallgatja a Katharina történetét, és újra nyomozni kezd. Aztán jön Blanca, és minden megváltozik. Nincsenek véletlenek, nekik találkozniuk kellett. Az első pillanatban összekapcsolódtak. A férfit megbabonázta a nő szeme, az alakja. Hiába ölelt mást nőt, Blancat látta maga előtt. Hiába tiltakozott, minden gondolatát kitöltötte. Gyötörte, emésztette magát, mi lesz vele a zárdában. És igen… Félholtra kínozva ájultan, meztelenül talált rá, kikötözve egy keresztre. Újra megmentette a lányt, és így magát is. A történet végére új ember született.

Rajongok a történelmi regényekért. Az Írónő pazar élményt adott. Volt itt minden, igaz történetbe ágyazott fikció, valós és kitalált szereplők. Nyomozás, kaland, érzelmi hullámvasút, túlfűtött vágyak és romantika. Megkaptam mindent, amit csak egy könyv adhat. Hihetetlen változásokon ment át, mindkét főszereplő. Egymást sokkal hamarabb megtalálták, mint saját magukat. Rögös út vezetett a megbékéléshez, és reméljük a boldogsághoz is.

Egy biztos, folytatása következik.

Addig is olvassatok sokat. 🙂