Luise, Lotte, csíkos és pöttyös, régi idők kincsei
Erich Kastner: A két Lotti
A jó öreg csíkosak és pöttyösök… Ki szereti őket? Most azt kell, hogy mondjam lányok előnyben. Sőt erősen idézőjelben ugyan, de „asszonyok” előnyben. Ti is emlékeztek még a csíkos és pöttyös könyvekre, ugye? Szerintem legendásak. Akinek még ma is rejtőzik a polcán, valahogy féltve őrzi őket. Kicsit én is. Olyanok, mint a régi idők kincsei. Nekem is van néhány, Angéla, Szöszi, Mostoha testvérek, és még néhány megsárgult, kicsit nyűttes darab. De a kedvencem a Két Lotti. Az ikerlányoknak nem csak története kedves számomra, de maga a könyv is. Ez a példány, amely nekem van meg, idén ünnepli a 62. születésnapját, bizony ez egy 1958-as kiadás, és még a nagymamámé volt. Emlékszem náluk olvastam először. Ennek az emlékemnek az apropóján, és mert nagymamám ma lenne 89 éves, ajánlom nektek a legszívmelengetőbb családi történetet, melyet köszönhetünk Erich Kastnernek és A két Lottinak.
Luise és Lotte története kicsit vicces, kicsit meglepő, aztán kicsit megdöbbentő, de végtelenül kedves és megindító. Messze egymástól él két kicsi lány, aki egy nyári tábor alkalmával rájön életük legnagyobb titkára. Hiszen 9 éve élnek abban a biztos tudatban, hogy egyedül vannak a világban. Luisenek csak Apuka létezik, míg Lotténak meg Anyuka jelenti a világot. A nyári tábor végére, jól megismerik egymás életét, és a legbátrabb tettre szánták el magukat azzal, hogy kicserélik egymást. A szünidő végén úgy utaznak haza, hogy Lotte indul Bécsbe, és Luise pedig Münchenbe, és belevágnak a nagy kalandba, hogy felveszik egymás életét. Ez természetesen nagyon nehéz, hiszen a két kislány ég és föld egymáshoz képest. Luise a tűzről pattant, és szeleburdi. Lotte pedig a megfontolt, nyugodt kis “gazdasszony”, ahogy anyuka is hívta. A szerepcsere olyannyira nem könnyű, hogy mikor Lotte meg tudja, apuka újra megnősül belebetegszik. Mert hát ez a Gerlach kisasszony mindent akar, csak Luiset nem… A bátor gyermeki szív, de mikor a remény veszni látszik… Hiszen Luise és Lotte ötlete a szerepcsere mellett a család újraegyesítése lett volna. Ami végtére is sikerült, hiszen Luise lelke nem bírta tovább a terhet, mindent bevallott, mikor anyuka Luisenek hívta. Bizony Luisenek, mert a turpisság kiderült Eipeldauer úr fotója révén, amit még a kezdetek kezdetén a nyári vakáció végén készített a lányokról. A nagy kavarodás végére, megérkezett Luise és Anyuka Bécsbe, ahol mindenkinek leesett az álla. Lotte pedig anyuka jelenlététől, és attól, hogy könnyebb a lelke már is javulásnak indult. A szülőkben pedig fellángolt a rég elfeledett szerelem….
Mit ad Luise és Lotte története? Azt, hogy a szeretet mindig győz. Azt, hogy a család mindennél fontosabb. Akárhol is élünk a világban, a legerősebb kötelék az a családé. Nincs értékesebb nála. Nincs értékesebb, mint a család, mint az együtt töltött idő. Ez az egy nem pótolható. Vigyázzunk rá nagyon.
“Ember csak az, aki felnőtt korában is gyerek marad!” (E.K)
Jó olvasást!
Ezeket is érdemes megnézni
Mielőtt lemegy a nap
Szövevényes bűncselekmények a Dualizmus korában
