Kétpercesek

Klasszikusok a filmvásznon

5 magyar irodalmi alkotás, melyből film is készült

Egy korábbi írásomban azt a témát boncolgattam, hogy melyik lenne az az 5 könyv illetve történet, melyet szívesen látnék filmvásznon. Most pedig azokat klasszikusokat keresgéltem, melyekből korábban már készült film, és amelyeket láttam és olvastam is. Természetesen már megint abba a hibába estem, én kis naiv, hogy olyan könnyű dolgom van, és csak úgy pikk pakk hip-hop és kész megvan az 5 könyv és a hozzátartozó filmes alkotás. Rengeteget gondolkodtam, és ültem a könyesszekrényem előtt azért, hogy összerendezzem, és kiválasszam azt az 5 könyvet, ami tetszett, és amiből film is készült. Válogatást a saját könyveim között tartottam, hogy könnyebb legyen a választás, de így majdnem belegebedtem mire megtaláltam azt az 5 könyvet és filmet, amit most röviden bemutatok nektek. Szűkítvén a kört 1945 és 1989 közötti magyar filmek között keresgéltem. Legközelebb, majd a rendszerváltás utáni filmes alkotásokról hozok egy rövid írást.

Valamint ha már itt tartunk, remélem az elkövetkező #maradjotthonlevel2 “unalmas” “nem bírok már magammal mit kezdeni” “egymás agyára megyünk” időszakára akár olvasmány, vagy film ötletet is meríthettek, amennyiben vágytok egy kis klasszikusra.

Íme a választásaim:

  1. Rideg Sándor: Indul a bakterház
  2. Szabó Magda: Abigél
  3. Fazekas Mihály: Lúdas Matyi
  4. Gárdonyi Géza: Egri csillagok
  5. Jókai Mór: Arany ember

Rideg Sándor: Indul a bakterház:

Az Indul a bakterház az az eset, amikor nagyon sokáig nem tudtam, hogy létezik könyv formában is. A felismerés általános iskolában ért, amikor is vers és prózamondó versenyre készültem, és mindenképp valami vicces részletet szerettem volna előadni, tudván azt, hogy a komoly prózai szöveg sok lesz. Ekkor ajánlotta magyar tanárom, Ibolya néni Rideg Sándor művét. A film, mely 1979-ben készült, után nem ért csalódás, mert a könyv is nagyon vicces volt. A filmet megszámlálhatatlanul rengetegszer láttam, és a könyvet is sikerül már háromszor elolvasni. Ha esetleg nem olvastátok jó szívvel ajánlom.

Szabó Magda: Abigél

Szabó Magda története azon emlékezetes olvasmány élményeim közé tartozik, melyhez nem csak az köt, hogy tetszik a történet, hanem magához a könyvhöz is emlék fűz. Maga a könyv felbecsülhetetlen számomra, mert a nagyszüleimre emlékeztet. Tehát önmagában véve emlékhordozó is. A nagymamám könyve volt, náluk olvastam először, és ha beszélni tudna elmondhatná, hogy látott felnőni. Mindemellett a könyvből készült film is tetszett, jól visszaadta a regényt. Olyan újra nézős, újra olvasós. Nem tudom valahogy a régi filmek jobban visszaadták ezeknek a könyveknek a történetét, hangulatát. Én nem bánom, hogy nincs bennük hiper szuper technika és gigantikus látványelem. Csak olyan egyszerűen szép filmek.

Fazekas Mihály: Lúdas Matyi

A Lúdas Matyi az az eset, amikor legjobban a mese tetszik. Természetesen olvastam az eredeti művet is, sőt már Ábelnek fel is olvastam. A filmet viszont eddig nem is láttam. Hiányosságomat csak a napokban pótoltam, pedig a filmben Soós Imre játszik, aki balmazújvárosi születésű úgy, mint én. A film más okból is különleges. Ez volt az első teljesen színes magyar film, mely 1950-ben került bemutatásra.

Gárdony Géza: Egri csillagok

Az egri csillagok számomra a Mű, a Könyv, a Minden. Megmagyarázhatatlanul szeretem. Minden szereplőt, eleve a történelmi kor is kedvemre való, mely tudom szomorú, mert két óriás hatalom között szenvedtünk, de még is olyan érdekes, és sokszínű. Rengeteg írót írónőt megihletett, és csodás irodalmi remekműveket keltett életre. 2020-ban Homonai István előadásában hallgattam Gárdonyi történetét, mint hangoskönyvet, majd pedig a 3 órás rádió játékot is végig izgultam. A film 1968-ban készült, és több mint 2 órás. Nekem mind tetszett. Bár elfogult is vagyok nem tagadom. Sokan fintorognak Gárdonyi nevének említésén, és “halnak szörnyet” az Egri csillagoktól pusztán azért, mert generációnyi előítélet övezi…. Interaktív történelemóraként is lehetne rá gondolni, vagy csak ideje lenne jobb színben feltüntetni. Mostanában sokat emlegetik a klasszikus regények nő alakjait, és kiemelném Cecey Éva karakterét, mely pozitív, és a női erő, kitartás, az anyatigris megtestesítője. A maga korában igazi szuperhős is lehetne.

Jókai Mór: Arany ember

Utolsó választottam a szándékosan és méltatlanul sokat bántott Jókai lett. Nem az Arany embert akartam választani, de szeretném megosztani a véleményem. Mert véleményem nekem is van, de inkább csak “hangosan” megosztott gondolataim ezek. Noémi és Tímea a két vitatott női alak. Velük szemben nézzük már meg A kőszívű ember fiainak, két domináns női karakterét özvegy Baradlaynét és Alfonsine kisasszonyt. Első kettő a csöndben tűrő, elfogadó, sorsával megelégedő el vagyok így egy életen át típusú karakter. Második kettő, Baradlayné kinek özvegysége felért egy felszabadulással, és máris homlokegyenest másként tett, mint ami ki lett róva neki. Szerintem bátor, és merész, hiszen a közvélemény teljesen mást várt tőle, mit addig ura parancsolója és elnyomója várt tőle… Alfonsine pedig nos, a köpönyegforgató, egy igazi fúria, szélsőséges karakter, aki mindent elkövet, amit a gonoszság címkével illetni lehet. Sőt a háttérben édesanyja, aki szikrányit sem különb tőle, támogatja, és mérgezi őt gonoszságával, így formálja őt saját képére. Szóval nem gondolnám, hogy Jókait bántani kellene a női alakok megformálása végett, hiszen változatos szereplőket teremtett, vagy a szükségesnél többet kellene belemagyarázni a történetbe, illetve a karakterekbe, mint ami valójában van bennük. Nem mellesleg Jókai Mór a 19. században élt és alkotott, amikor a társadalmi berendezkedés és a férfi női viszonyok teljesen másak voltak, mint ma. Tulajdonképp akkor az volt a normális, az elfogadott. Mint ahogy ma is, akkor is voltak, csoportok rétegek, akik nem értettek egyet a viszonyokkal, lázadtak ellene stb stb stb. Bár mai napig vannak olyan társadalmi beidegződések, melyeket sem törvénnyel, sem semmivel megváltoztatni nem lehet, mert évszázadok óta hordozzuk magunkban. (Itt most példának okáért az indiai kasztrendszerre gondolok, mely hivatalosan nincs, de ami évezredeken keresztül létezett, azt 70 év alatt nem lehet megváltoztatni.) Egyébként pedig nekem tetszik az Arany ember, én középiskola 3. osztályban elolvastam, és azóta túl vagyok egy ismétlésen is. A filmet is láttam többször, mely 1962-ben készült. Én úgy szeretem, ahogy van, nem veszek vagy adok hozzá semmit, csak szimplán kedvelem, ahogy Jókai más regényét is.

Nem tudom, nem vagyunk egyformák, ami nem is baj, így kerek a világ. Nekem ez a véleményem, másnak más. De ennek nem kellene indulatokat szítani. Én a klasszikus irodalmat kifejezetten szeretem. Jókai és Gárdonyi sokaknak emészthetetlen, vagy érthetetlen, vagy nyögvenyelős, vagy az ami. De nekem nem. Nekem ők is olyan Nagy Mesélők, mint Tolkien. Szóval ha a könyvek nem is mennek, a filmeket jó megnézni.

Borítókép: Szinkron műterem/Pannónia Filmstúdió. https://www.egykor.hu/ oldalról származik.

Szigorúan saját vélemény!!!

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük