Egyéb kategória

Párkapcsolati coaching Fodor Zsana módra avagy így mentsd meg a házasságod

Fodor Zsana első könyves szerző könyve az Elhúztam, Anyátok hangzatos, és egyben igen sokatmondó címet, továbbá az Egyszer csak betelik a pohár, ugye? alcímet viseli. Már a mű keletkezésének története is egyedi, tekintve, hogy az írónő Fejős Éva regényíró kihívását teljesítve mindössze 30 nap alatt írta meg az említett könyvet. A kihívásról a későbbiekben még szeretnék írni, így most fókuszáljunk inkább az annak keretein belül elkészült alkotásra.

Még mielőtt lázas eszmefuttatásba kezdenék, szeretném megköszönni a lehetőséget és a bizalmat az Erawan kiadónak, és természetesen magának az Írónőnek is, hogy elérhetővé tették számomra az Elhúztam, Anyátok recenziós példányát.

Mindannyian hallottunk olyan házaspárról, akik ismernek olyan házaspárt, akik szintén már hallottak olyan házaspárról, akik… és így tovább, egyszóval akiknek a házasélete megrekedt, bizonytalanná vált, vagy csak egy adott problémán képtelenek voltak túllépni. Valójában a házasélet és annak minősége egy olyan szenzitív téma, amit mindannyian próbálunk jobb színben feltüntetni, ha esetleg ténylegesen probléma adódna, nem szívesen beszélünk róla, és a legnagyobb hiányosságokat e téren sokszor még magunknak sem merjük bevallani, nemhogy idegeneknek.

A könyv Clarissa és Peter házasságába nyújt betekintést, mely látszólag tökéletesnek mondható, holott a felszín alatt két teljesen más(?!) ember éli egymás mellett az életét. Clarissa a tökéletes Nő, a tökéletes családanya, aki valahol – valahol egészen mélyen legbelül – másra vágyik, amit nem igazán tud megfogalmazni. Ezzel egyidejűleg Peter idejét és idegrendszerét a kapuzárási pánik/életközépi válság és/vagy stresszes hétköznapok teszi próbára. A Nő nem beszél a vágyairól a Férfival, a Férfi nem mondja el mindennapi problémáit a Nőnek, és ezzel már kész is az alapkonfliktus.  A mű természetesen a klasszikus hibákat is taglalja, így a legismertebb módszer, mint a szőnyeg alá söprés, illetve a struccpolitika is terítékre kerül.

A könyv a házasság, a Férfi és Női kapcsolatok témakörét járja körbe, mindezt pedig olyan aspektusból vizsgálva, melyet mindannyian átéltünk vagy átélhettünk már életünk során, mégpedig azt, hogy mit érez a Nő és mit gondol mindeközben a Férfi. Az írónő olyan közhelyekre is reflektál, mely szerint a Férfiak abba szeretnek bele, amit látnak, míg a Nők abba, amit hallanak. A szerző nem kerüli ki a klasszikus férfi-női barátság örök dilemmáját, valamint az ebből adódó félreértéseket sem.

Fodor Zsana könyve iránymutatásként szolgálhat minden olyan házaspár számára, akik hajlandók a változtatásra, de természetesen, mint minden alkotás, itt is irányadó az olvasó egyéni humorérzéke és komfortzónája. Utóbbit azért is emelném ki, mert a könyv bőven tartogat váratlan meglepetéseket, és az esetlegesen érzékenyebb lelkű Olvasók hátha magukra vennék a leírtakat.

Ami a könyvből tanulságként levonható, hogy bátran mondjuk ki az érzelmeinket, vállaljuk fel gondolatainkat, és mondjuk el mit szeretnénk. Mindehhez vegyünk egy jó nagy adag bátorságot, előlegezzünk meg egy cseppnyi bizalmat, és higgyük el, hogy amit nem mondunk ki, azt úgyse tudja senki sem, továbbá néma gyereknek az anyja sem érti a szavát, úgyhogy a felesleges konfliktusok elkerülése érdekében inkább, ami a szívemen az a számon, mintsem a süketek párbeszéde hónapokon vagy ne adj Isten éveken keresztül.

Ha betartjuk a fenti receptet, akkor garantáltan nem lesz szükség párterápiára, pszichológusra, mindfulness tanfolyamra, sem pedig önfejlesztő gurura. De ha mégis elakadnánk valahol az elmélet és a gyakorlat között ne csüggedjünk, mert ha a sajtó értesüléseim nem csalnak, az Elhúztam, Anyátok folytatása már a szerkesztőnél csücsül…

Tóth Detti

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük