Ez a nap más, mint a többi, – ezt te is jól tudod

Stílszerűen Halász Judit klasszikusát választottam felütésnek, hogy ezzel is átadhassam gondolataim hangulatát melyek Szénási Krisztina Születésnap című regényével kapcsolatosan fogalmazódtak meg bennem.

Nehéz a könyvről úgy írni, hogy átadhassam mindazt a tudást, amit a mű rejt magában. Mert bizony rejt, és mint az emeletes születésnapi torta szintjeit tortavágáskor, ugyanúgy kell lebontani ebben az esetben is a rétegeket a történeten belül. A fenti hasonlat pedig nem véletlen, ugyanis ezek tudatában lehet csak értelmezni az Írónő által felvázolt cselekményt, emberi sorsokat és szereplőket.

Mindannyian voltunk már születésnapi bulin, tudjuk, hogy zajlik és hogy mi a jelentősége egy ilyen eseménynek. A cselekménnyel és a szereplőkkel bármelyikünk tud azonosulni. Így, ha kiindulunk saját tapasztalatainkból és hozzátesszük azokat az életbölcsességeket is, melyet a regény sugall, akkor kapjuk meg igazán egybeolvadva a cselekmény lényegét.

Első olvasatra ugyan nehéz lehet eligazodni a nevek és a családi kapcsolatok sokaságában, összetettségében, azonban az alkotás elején felvázolt családfa, biztos támpontot nyújt bármelyik elbeszélő történeténél. Külön érdekesség, hogy a szereplők saját monológként jelenítik meg az eseményeket, belső narrátorként pedig többlet információval látnak el minket, Olvasókat.

A könyv további érdekessége, hogy nem tagozódik fejezetekre, mégis, az említett monológok olvasásával utólag egyöntetű cselekményívet kapunk. A cselekmények párhuzamos bemutatásával és többszörösen visszautaló magyarázatokkal pedig minden nyitott kérdésre választ kapunk.

A könyvben megjelenő szereplők emberközeliségét tovább fokozza, hogy az Írónő mindegyik szereplő mellé odabiggyeszti azokat a társadalmi stigmákat, címkéket is, melyeket napi szinten hallani lehet, mintha csak rádiót hallgatnánk. A teljesség igénye nélkül felismerhető a köztiszteletnek örvendő pénzügyi menedzser, aki minden bizonnyal nagyon jól keres. Mintha csak a szomszédunk lenne az a bohém művész házaspár is, akikről látszik, hogy nem evilágban élnek. Továbbá biztos vagyok benne, hogy mindannyian ismerünk olyan pedáns jogászt, aki jómódjában nem tudja mit csináljon. A közutálatnak örvendő tökéletes szépségű unokatestvérről nem is beszélve, aki túl szép ezért nyilván minden könnyen megy neki és még sorolhatnám.

Fenti párosítással az Írónő kiválóan rávilágít azokra a negatív tulajdonságokra is, hogy Mi emberek mennyire felszínesek vagyunk és milyen könnyen tudunk ítéletet mondani mások felett. Felnyitja a szemünket, hogy „a szomszéd fűje mindig zöldebb” és hasonló mondatoknak nincs sok értelmük mert a teljes igazságot ismerve jövünk rá, hogy a szomszédnak az a bizonyos füve nemhogy zöldebb, hanem egyenesen egy sárga kóró.

A fordulópontot és a szemléletváltást a szereplők életében mégis a születésnapi beszéd hozza meg, mely után minden egyes szereplő másképp néz magára és az asztalnál mellette ülőre is.

Nekünk, Olvasóknak, hogy ne kelljen megvárni a fordulópontot a saját életünkben, ezért iránymutatásul, a könyvből vett egyik kedvenc idézettel zárom könyvajánlómat.

„Tanuljátok meg a boldogságot önmagatokban keresni. Az igazi erő az érzéseitek megélésében rejlik. Sem a legfényesebb pompa, sem a leggazdagabb vagyon nem fogja tudni Nektek azt megadni, amit olyan nagyon kerestek. Már mindenetek megvan, ami csak kellhet.”

Tóth Detti