Kétpercesek

#olvasshazaitis 2020

2020 a várakozások évének indult! A nagy húszhúsz!! Kicsit olyan misztikumként volt kezelve. Azt is mondhatnám, hogy teljesen fel volt “hájpolva” – így szép magyarsággal mondva. Aztán a várt hatás, a nagy bumm és a nagy varázslat elmaradt, illetve nem pont abban a formában teljesült be, ahogy azt vártuk. Nem is tudom mit várt tőle az emberiség? Ahogy annak idején az ezredforduló, a bűvös 2000-es év sem volt különlegesebb, mint máskor és ahogy látszik a világvége sem ért utol minket, hiszen 2021-et ír a naptár. Bár 2000-ben nem is volt járvány… Akármilyen is volt 2020 én még sem tudok rá haragudni. Mondjuk azt nagyon sajnálom, hogy nem volt Olimpia. Viszont megszereztem a diplomámat, részt vettünk egy csodás esküvőn, kirándultunk a gyerekekkel. Sok időt töltöttünk együtt, találkoztunk a családunkkal és barátainkkal is. És ami a legfontosabb egész évben egészségesek voltunk.

Nem vagyok az az új évi fogadalmak embere, de 2020-ra való tekintettel tettem egy kivételt. Megfogadtam, hogy sokkal több magyar irodalmat fogok olvasni. No kérem, ilyen jól betartani újévi fogadalmat még nem sikerült! Nagyon büszke vagyok magamra, mert 20 magyar irodalmi könyvet olvastam. A nekem való könyvek mellett, azért sok gyerekkönyv is van a listán, hiszen a gyerekek is szeretik a könyveket, szeretik ha olvasunk nekik.

A 2020-ban olvasottak:

  • Pap Éva: És újra felkel a nap – az év könyve díjat nálam Eszti története nyerte.
  • Bakóczy Sára: A város és a rózsa és Liliom és kehely, mindkét könyv csodálatos. Igazi utazás Debrecen múltjába.
  • Böszörményi Gyula: A teljes Ambrózy báró sorozat. Erre csak annyit tudok mondani: még!még! Legyen még több rész!
  • Gárdonyi Géza: Égre néző szem – Földre néző lélek, ez Gárdonyi füves könyve, csodás. Csupa csoda.
  • Gárdonyi Géza: Egri csillagok, a KÖNYV!
  • Szerb Antal: Utas és holdvilág
  • Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

2020 gyerekkönyvei:

  • Berg Judit: Tavasz a nádtengeren, Nádtengeri nyár, Ősz a nádtengeren, A nádtenger télen – annyira tetszett a gyerekeknek a lengék kalandjai, hogy vettünk hozzá foglalkoztatót, amihez mese DVD is járt.
  • Bartos Erika: Brúnó Budapesten – A Duna, ez az 5. rész, nagyon szeretjük ezt a sorozatot is. Igazándiból a többi részt is olvastuk idén, és karácsonyra megérkezett a hozzá kapcsolódó társas is.
  • Bartos Erika: Bogyó és Babóca – Hónapok meséi

Idén is próbáltam tartani az egyensúlyt a hazai és külföldi írók és műveik között. Nem tudok, és nem is akarok elhatárolódni, hogy csak egyiket és csak másikat olvasom. Főleg úgy, hogy a kedvenc íróim, akik a csúcsok csúcsait jelentik számomra “vegyesen” vannak. Tolkien, Rowling, Dickens, Gárdonyi, Jókai, Pap Éva, Bakóczy Sára. Így ezután is az a cél, hogy tartsam az egyensúlyt, mert nekem így kerek a világ.

Most pedig 1-2 mondatban hozom két idei kedvencem.

Pap Éva: És újra felkel a nap

“Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen. Miért is nem lehetek egyszerre két helyen. Óóó Istenem, miért nincs két életem?” – Piramis zenekar

Mintha csak Eszti énekelte volna ezt a dalt. Minden lelki vívódása benne van. Ez az Ő dala is lehetne… Eszti dala. De ő végül választott, meghozta a döntést. A két élet véget ért. Jól döntött? Nehéz volt? Nehéz volt. Felőrölte? Fel. Egy kicsit engem is. Eszti minden nőben ott él. Mélyen elrejtve ott lapul a lelkünkben. Kinek így, kinek úgy, de Eszti tükröt tart nekünk.

Bakóczy Sára: Liliom és kehely

Az egymással hadakozó felek közé beszorulva keskeny az út, ha az ember túlélni, boldogulni és saját lelkiismerete tisztaságát is megőrizni akarja.

Óóó de még milyen liliomok nyiltak ott hajdanán! Észrevétlen szárbaszökkenő, mint a szerelem, ami ott szövődött a Tócó partján. Ott, ahol lelkek és szívek pecsételődtek meg titkon úgy, hogy azt a szívek s lelkek gazdája sem vette észre, majd csak akkor, mikor űr támadt köztük, vagy szakadék, aminek nem látni, hol van az alja. Hajjj ha az fűzfa mesélni tudna, elmondaná milyen illatosak azok a liliomok, elmondaná milyen csodás a vízimalom hangja. Elsuttogna megannyi történetet kart karba öltve a patakparti kőpaddal, ahol a legszebb hímzések születtek, és a legmélyebb szerelem.

Most pedig Detti & Eszter is megosztja 2020 kedvenc hazai művét.

Detti

Számomra rengeteg újdonságot hozott a 2020-as év, közös cikkümk lényege pedig azoknak a könyveknek a kiemelése melyek nagyon sokáig nyomot hagytak bennünk. Habár a választás nehéz volt, az alábbi két könyvet jószívvel ajánlanám:

Az idei kedvencek

Tóth-Bertók Eszter: Amolyan lépcsőházi, szerelmes

Az írónő könyve 2016-ban jelent meg az Álomgyár kiadó gondozásában, azonban be kell vallanom, hogy az én látókörömbe csak tavaly nyáron bukkant fel. Legelőször a könyv borítója fogott meg, majd a fülszöveget olvasva egyértelművé vált számomra, hogy ennek a könyvnek szémomra most van itt az ideje. A cselekmény Gerda és Ákos szerelmét mutatja be, DE ez egy nem átlagos, rózsaszínfelhős, Hollywoodi szerelem, aminek a végén mindenki elégedetten mosolyog. A cselekményen végig érezhető a valóság és az illúzió kettőse, így a történet legvégén komolyan el kell gondolkodnunk, hogy a szereplőink végül tényleg egymásra találtak-e, és ha igen, akkor vajon kapcsolatuk kiállja-e az idő próbáját. Ha röviden kellene a könyvet jellemznem csak ennyit írnék: izgalmas, szürrelaista és a végsőgik izgalommal tölt el. Mivel a történet nagyon öszetett és mély, ezért nálam ez a könyv mindenképpen az újraolvasós kategóriába tartozik.

Czecz Fruzsina:Gyerekkel vagyok

Mindig is szerettem volna verseket olvasni, de valahogy sosem találtam meg azt a kötetet, ami annyira megszólít, hogy szinte egymás után faljam az oldalakat. Tavaly karácsonykor szembejött velem a Czecz Fruzsina könyve és egyből tudtam hogy ez lesz AZ A verseskötet. A kötet a gyermekvállalás témáját öleli fel, az első pozitív terhességi teszttől, a totyogó éveken át, egészen a kamaszkorig bezáróan tartalmaz verseket. Egyaránt szól a vicces hétköznapokról, az ember feletti küzdelmekről, az anyai énképről és mindenről ami a gyerekvállaláshoz hozzá tartozik és amikre nem lehet eléggé felkészülni. Kezdő és gyakorló szülőknek egyaránt kötelező olvasmány.


Eszter

Dragomán György: Máglya

“Nagymama azt mondja, tudjam meg, hogy felejteni könnyű. Lehet, hogy azt hiszem, hogy én soha semmit se fogok elfelejteni, mindig és mindenre emlékezni fogok, de nem így lesz. Még a legfontosabb dolgokat is el lehet felejteni, a legjobb dolgokat és a legrosszabb dolgokat, a legnagyobb fájdalmat és a legnagyobb örömöt, mindent, mindent.”

Sok novellát olvastam már Dragomántól, a tavaszi karatén alatt az ő receptje alapján kezdtem kenyeret sütni, ezért nagyon örültem, amikor egy barátnőmtől kölcsönkaptam a Máglyát.

Ez egy alapvetően történelmi regény, de van benne egy nagyon erős mágikus szál is, amely a 13 éves Emma történetét, felfedezéseit, a világ megímeréseit meséli el. Gyönyörű a nyelvezete, rengeteg leíró részt tartalmaz, nekem sokszor meg kellett állnom kalácssütési szünetekre, mert meghozta a kedvem a sütéshez. A regény óta nem tudok úgy meglisztezni egy deszkát, hogy ne rajzolgatnék bele különböző formákat, és igazi varázslásnak élem meg a sütéseket. Köszönöm az élményt!

Finy Petra: Marlenka

Be kell vallanom sokszor elsőként a borítóba szeretek bele, és hozok haza egy könyvet a könyvtárból. Szerencsére ez a módszer általában beválik, ahogy ebben az esetben is történt. Finy Petrát elsősorban gyermekkönyv íróként ismertem, de nem okozott csalódást a regénye sem. Sokszor szokták Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvével párhuzamba állítani, mivel ez a regény egy transzgenerációs traumának a továbbélését, és feldolgozását mutatja be. Gyorsan olvasható, pár estés regény, de a mondanivalója sokáig tovább él bennünk.

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük