Könyvek nagyoknak

Úrilányok Erdélyben

A múlt hazavisz.

Ugron Zsolna regénye múltról, családról, szerelemről.

Vannak kötelességeid, nem gondolod? Például, hogy ne felejtsd el, honnan jöttél.

Ugron Zsolna
Seget Vranjicában

Idén augusztus volt a kedvenc hónapom. 10 csodás napot töltöttünk a horvátországi Seget Vranjicaban. Nyugalom és a béke szigete Trogir mellett, gyerekekkel tökéletes választás. Csodaszép helyen volt lehetőségünk vigyázni rájuk. 🙂 Jó volt az idő, kellemes a víz és pazar a látvány. Szeretem nézni a tengert, hallgatni a hullámok hangját a parton. Olyan megnyugtató, most is ahogy rágondolok. Elvarázsol Horvátország. Szerelem ez nekem. Szerelem, ahogy az olvasás is az. Az olvasás megnyugtat, a könyvek pedig elvarázsolnak.

Ha már nyaralni indulok, akkor nekem nincs nyaralás könyv nélkül. Találomra választottam Ugron Zsolnát, na jó ez így nem feltétlenül igaz, mert szemezünk már egy ideje, években lehet mérni, de valahogy mindig halogattam, jött valami más. Amikor pakoltam az utazásra, feltettem magamnak a kérdést: kit vigyek nyaralni? Valahogy automatikusan az Úrilányok Erdélyben című könyvet vettem ki a szekrényből, nem is gondolkodtam rajta, nem is volt kérdés, sőt olyan egyértelmű volt, eljött a mi időnk.

Már az érkezés napján, este belekezdtem a könyvbe, pedig hosszú volt az út, és az esküvőt sem pihentem még ki. De nem bírtam megállni. Aztán meg alig bírtam letenni, úgy beszippantott Erdély. Ugron Zsolna. Miért is vártam én veled éveket? Teljesen elvarázsolt, megfogott, kedvencem lett, az összes könyvét el akarom olvasni. Erdélyre meg kell érni ez tény. De ez a könyv könnyed stílusú és laza eleganciával van megírva. Szellemes és szórakoztató. Ez a történet kedves, bájos, romantikus és szerelmes. Másrészt pedig végtelenül szomorú is. Interaktív történelem óra, nem tankönyvi nyelven, 100 éves receptekkel fűszerezve.

“Elrabol, mint annak idején a Mikes fiúk Tarnóczy Sárát. “Villámlik mennydörög, ez tényleg…”- Anna hagyta magát sodródni, elsüllyedni, és elfeledkezni Budapestről és minden másról – Gáboron kívül.”

Ugron Zsolna

Ugron Zsolna első regénye 2010-ben jelent meg az Ulpius-ház kiadó gondozásában. Az Írónő a rég elfeledett erdélyi ételeket és főnemességet hozza vissza nekünk ízletesen és színesen tálalva. 302 oldalon keresztül követhetjük főszereplőnk Anna jelenét, és családjának múltját. A történetet régi anekdoták színesítik, amelyek arra hivatottak, hogy a család mellett megismerjük Erdély múltját is, és a nemesség zárt köreit, amelyről tudni kell, hogy kissé “”belterjes””, hiszen mindenki rokonságban áll egymással ilyen-olyan fokban. “Az erdélyi főnemesség, amíg szét nem zilálta a történelem, meglehetősen zárt rendszer volt. Belterjes, mégis nyitott, provinciális, mégis nagyvilági, szűk látókörű, mégis szabadelvű.”Olvasás közben végig olyan érzésem volt mintha egy romantikus lányregényt tartanék a kezemben, bohém formában megírva, mély mondanivalóval, még akkor is, ha a szereplők és a helyszínek kitaláltak, de az élethelyzet nagyon is valós.

Főhősünk Anna, tévés újságíróként dolgozik Budapesten. Pörgős, aktív társasági életet él, kevés nyugalommal. Párja az elbűvölő és jóképű francia festő, Jérome, akivel kissé felszínes, vagy laza kapcsolatban élnek, elég vígan. Buli itt-ott, fájó másnap, irány a Parlament, rutin és állandóság nincs. Hiába, Anna kezdi érezni nem jó ez így, kiüresedni látszik az amúgy sem mély kapcsolat, valahogy a helye sem az igazi, fordulópont közeleg, aminek bizony neve is van. Ízi néni, Steinberg-bál, Erdély és Kászoni Gábor. Na meg a piros gumicsizma.

Irány Erdély. Rövid időn belül többször is. Így rövid időn belül többször is Anna és Gábor, akik természetesen távoli retyerutyái egymásnak, sok időt töltenek együtt. Annácska interjúkat és filmet készít az ott maradt és visszatérő nemesekkel és a megmaradt családi kastélyokról. Közben pedig pest és Jérom szépen lassan feledésbe merül és átveszi a helyét Erdély és Gábor. A múlt megérintette Annát, még akkor is ha eleinte “küzdött” ellene. Hullámzó gondolatokkal és sok eseménnyel a háta mögött új tavasz virradt, ahol a húsvét Erdélyben köszöntött rá. Új év, új remények, Erdély, Gábor, szerelem.

– Would you marry me?

– Igen…Persze! De meg kell kérdezned még egyszer, magyarul is! Csak, hogy biztos legyen.

Ugron Zsolna

Minden olyan természetes volt. Visszaköltözni Erdélybe, hozzámenni egy távoli rokonhoz, kastélyt újítani, elmerülni a gasztronómiában. Vitázni majd kibékülni. De azért nem minden lányregény ennyire rózsaszín és zökkenőmentes. Gábor végtelenül szerelemes Annába és Erdélybe. Végtelenül hisz abban, hogy visszakapják az erdőt, és kicsit olyan lesz, mint régen és mégis modern. De azért a valóság őket is utoléri, hogy az álmot megépíteni nagyon nehéz, mert ahhoz ketten kellenek és az sem árt ha tőke is van. De azért minden jó ha a vége jó. Egy romantikus lányregénynek illik kikerekedni a végén… Nos ki is kerekedett egy istenadta jó kis bálon.

A könyv és én

Szinte mesébe illő történet. Nemesek, kastélyok, majdnem elfeledett családi történetek és kulináris élvezetek. Könnyed szórakozás kitalált szereplőkkel és helyszínekkel, valós események alapján, ízekkel és szerelemmel fűszerezve. Pont egy 10 napos nyaralásra való. Én imádtam.

Utóirat

Ha már nemességnél tartunk, akkor itt megosztom én is, hogy két oldali nemességben szenvedek. Mindkét szülőm egy-egy nemesi család leszármazottja, címerrel és címeres nemeslevéllel együtt. Édesapám családja Gyulafehérváron kapta a nemesi rangot 1674. július 20-án Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől. Édesanyám családja pedig Bécsben kapta nemesi levelét 1632. július 18-án II. Ferdinánd német-római császár és magyar királytól.

Nekünk kastély nincs, de van sok-sok családi történet, és végül is én is elmondhatom, hogy otthon a nemesi családok mind egymás retyerutyái ilyen-olyan fokban. Az is igaz, hogy az öregek mind tudják pontosan ki kiken a kicsodája visszamenőleg vagy 100 évre.

Jó olvasást. Kutakodjatok ti is. Ne felejtsétek, hogy honnan jöttetek.