Kétpercesek

#Olvasshazaitis

2019. Január elsején az volt az egyik újévi fogadalmam, hogy sokkal több magyar irodalmat fogok olvasni. Legyen az klasszikus vagy kortárs alkotás. Soha ilyen jól megtartani fogadalmat még nem sikerült. Hihetetlenül büszke is vagyok magamra. Azóta is szárnyalok…Ugye ti is olvastok hazait?

Visszatekintve az olvasói listáimra 2017-ben egyetlen egy magyar irodalmi remekművet olvastam el az pedig az Egri csillagok volt. Elég siralmas ugye? Szerintem is. 2018-ban már sikerült megdupláznom előző évi hihetetlen teljesítményemet… Fekete István: Tüskevár és Bart István: A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös műveket olvastam. Ehhez képest 2019 már az én évem volt.

  • Pásztor Pálma: A kitagadott fiú & A kalandor
  • Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány, Klottgatya ne fárassz és Analfa visszatér
  • Karinthy Frigyes: Tanár Úr kérem
  • R Kelényi Angelika: Az ártatlan trilógia
  • M Kácsor Zoltán: Utazás Dínómdánomba
  • Bartos Erika: Brúnó Budapesten 1. és 2. és 4. rész
  • Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője – hangoskönyv

„Mindannyian a boldogságot keressük. Keressük a családban, a házasságban, a szerelemben, és lehet, hogy egyszer csak megtaláljunk önmagunkban.”

Pap Éva: És újra felkel a nap

2020 az én évem! Mondtuk ezt sokan, mert olyan különleges. Aztán 2020 bebizonyította, hogy nemcsak különleges, hanem extrém is. Világjárvány, hazai vírushelyzet, karantén, #maradjotthon, apa otthon, gyerekek otthon, anya is otthon. Mindenki otthon. Szakdolgozat leadás. Volt eddig minden. Viszont ebben az időszakban találkoztam életem egyik legszebb és többször is újra olvasós történetével, ami nem mellesleg még a magyar kortárs irodalom remeke is. Pap Éva: És újra felkel a nap. Nehéz szavakba foglalni, hogy mennyire megérintett a történet. De azóta már túl vagyok Bakóczy Sára: A város és a rózsa debreceni széphistória című művén, mely a török hódoltság idején játszódik. A három részre szakadt országunk Debrecenébe röpít az időkereke. Hamarosan olvashattok róla egy ajánlót is. Most pedig Böszörményi Gyula Ambrózy bárójával alkotok detektív párost. Leaányrablás Budapesten című könyvét olvasom. Beszámoló majd arról is érkezik.

„Mértékkel élj, hogy mérhetetlenek legyenek boldog napjaid!”

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Azt gondolom, hogy mindig vannak időszakok, amikor többet olvasunk, máskor kevesebbet, vagy több külföldi szerzőtől, máskor meg többet olvasunk hazai íróktól. Nem lehet elköteleződni, illetve én nem tudok elköteleződni, hogy én csak magyar irodalmat olvasok, vagy csak világit. Kell mindkettő. De elismerem sokáig elhanyagoltam a magyar irodalmat, így igyekszem pótolni a hiányosságaimat, mert hiányosság az van, kortárs és klasszikus irodalom terén is. De sebaj, soká leszek még 100 éves, van időm olvasni. Olvassatok ti is sokat. Olvassatok hazait is, mert csodás, mert szép, mert izgalmas, mert romantikus, mert vicces, mert egyedi, mert csak a miénk.

Egy hozzászólás

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük