Könyvek nagyoknak

Karácsonyi könyvajánló

Piros

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

A legmeghatározóbb könyvélmény idén egy olyan kötet volt, amit már hónapokkal ezelőtt megvettem, aztán szépen eldugtam a könyvespolcom legfélreesőbb zugába, mert nem hitette el velem, hogy érdemes belevágni. Igazságtalan vagyok, tudom. Persze, hogy nem a könyv a hibás! Így az ünnepek közeledtével mérlegre tettem az elmúlt év minden eseményét és egyszerűen tudomásul kellett vennem, hogy mint mindig, most is csak rajtam múlt, mennyi időt szántam a polcomon türelemmel sorakozó könyveimre. Nem sokat. Idén a karácsony is más, lelkileg sokkal szegényesebb, mint az előző évek. A boldog ünneplés helyett most csendesen magamhoz ölelem saját magamat. Kell ehhez egy jó meleg szoba, levegőben kúszó fenyőillat, szolid ünnepi fény és egy magával ragadó könyv. Ha te is hasonló élethelyzetben vagy, F. Várkonyi Zsuzsa könyve garantáltan jó választás lesz. A Férfiidők lányregénye teljesen más, mint az eddig megszokott romantikus, történelmi családregények.

Ez ugyanis varázslat. Az első betűjétől az utolsóig. Őszinte. Kedves. Felfoghatatlan. Emberi. Hagyja, hogy megszakadjon a szív, majd óvatosan végigsimítja az arcot és békét nyújt. Puha, meleg békét. Ez a regény önzetlenül ad, nekünk pedig semmi dolgunk, csak hagyni, hogy megtörténjen velünk. Az alig tizenhat éves Klára elfelejtett élni. Egyszerűen elveszítette az élet forgatókönyvet, vagyis üldözői elvették tőle azzal a kegyetlenséggel, hogy őt viszont életben hagyták. Ez az igazságtalanság Klárát eltántorította. Azon kívül, hogy lélegzett, halott volt. A teste fejletlen, a lelke túl sokat megélt, halni vágyó. Dr. Körner Aladár nőgyógyász túl a negyvenen, túl a Kláráéhoz hasonló fájdalmakon találkozott a törékeny kislánnyal. 1946-ot írunk. Sorsuk megrázóan megnyugtató hasonlósága szinte pillanatok alatt kibontakoztatta köztük a kevesek által ismert minőségű szeretetet és kötődést. Azt, amikor élni már nem is önmagunkért akarunk. Amikor a megfogant gondolat a másik fejébe ágyazódik be, a megélt érzelem a másik szívének húrját pendíti. Klára és Aldó eggyé válása evidens és meghökkentő is egyben. A szülői gondoskodás határait elmosta kettejük között a mélyről feltörő, gyengéd szeretet. Kapcsolatuk nem baráti vagy szülői, de nem is klasszikus férfi-nő viszony. Vagy talán mindegyik egy kicsit. Ők egymás részei. Klára Aldóé és Aldó Kláráé. Tényleg létezik olyan szeretet, ami nem ismer megalkuvást és semmilyen feltételt nem tűr meg maga körül? F. Várkonyi Zsuzsa szerint igen és olyan jó, hogy ezt megmutatta nekünk! Szívből ajánlom, ha valami másra vágysz, mint az eddig megszokottak.

Eszter

Herner Dorka – Gyermekes gondolatok

A könyv alcíme önismereti egypercesek szülőknek, a szerzője pedig pszichológus és coach, emellett 5 gyermek édesanyja. A könyv rövid saját életből vett történetekből áll, amelyeket akár a játszótéren vagy a buszra várva el lehet olvasni, és utána elgondolkozni, hogy mi az üzenet ebből számunkra, tudjuk-e hasznosítani a saját életünkben. Én sokszor csak leveszem a polcról, felcsapom valahol, és elolvasok pár rövid történetet.

Nem szájberágós, nem megmondom a tutit típusú történetek, inkább rövid bepillantást enged egy kis- és nagygyerekes család életébe, mindennapi jó gyakorlatokkal, sikerekkel, bukásokkal, újrakezdésekkel. Nagyon szeretem a történetekben azt, hogy folyamatos önreflexiót tart a szerző, levonja a saját tanulságait akár a szülei nevelési módszeriből, akár a saját anyaságából, és nem fél változtatni vagy alkalom adtán bocsánatot kérni.

Nekem sok aha élményem volt, sok anyasággal, családdal kapcsolatos mítoszt lerombolt bennem, és megerősített abban, hogy mennyire fontos, hogy anyaként jól legyek, hogy nem kell mindig 110 %-ot teljesítenem mindenhol. Szuper ajándék lehet leendő és gyakorló anyukáknak, apukáknak, nagyszülőknek egyaránt.

Lubics Szilvia: Másfél nap az élet

Hobbifutóként és nagykanizsaiként hosszú évek óta lenyűgözve követem Lubics Szilvi ultrafutó pályafutását. A könyvet tavalyelőtt karácsonyra kaptam meg, a kisebbik öcsém december 23-án a karácsonyfa díszítés közben elugrott, és dedikáltatta nekem. 2 nap alatt olvastam el, pedig akkor még két nagyon kicsi gyerkőc anyukájaként szinte nulla olvasásra fordítható idővel rendelkeztem, úgyhogy gyakorlatilag 2 éjszaka állt rendelkezésemre.  A könyv kerettörténetét a 2014-es Spartathlon adja, ami egy 246 km-es ultraverseny Athén és Spárta között, ennek a versenynek az egyes szakaszait meséli el a könyv. Izgalmassá teszi, hogy eközben ugrál az időben és megismerhetjük a futónő történetét, betekintést nyerhetünk a mindennapjaiba, és rengeteg praktikus szempontra is fény derül. Ajánlom futóknak és nem futóknak, nagyon inspiráló történet, idén megjelent Szilvi második könyve is A homokdűnén túl, remélem a karácsonyfa alatt fog várni, és majd arról is beszámolhatok.

Zsuzsi

Bakóczy Sára: Liliom és kehely

“Vannak bűnök, amelyek nem bocsáttatnak meg”

Óóó de még milyen liliomok nyíltak ott hajdanán! Észrevétlen szárbaszökkenő, mint a szerelem, ami ott szövődött a Tócó partján. Ott, ahol lelkek és szívek pecsételődtek meg titkon úgy, hogy azt a szívek s lelkek gazdája sem vette észre, majd csak akkor, mikor űr támadt köztük, vagy szakadék, aminek nem látni, hol van az alja. Hajjj ha az fűzfa mesélni tudna, elmondaná milyen illatosak azok a liliomok, elmondaná milyen csodás a vízimalom hangja. Elsuttogna megannyi történetet kart karba öltve a patakparti kőpaddal, ahol a legszebb hímzések születtek, és a legmélyebb szerelem. Nos, ilyen ez a história. Szívet melengető történet, valódi történelmi korba ágyazva, valós események közé rejtve, népmesei elemekkel gazdagítva. Minden sorát imádtam. Pörögtek az oldalak a kezem alatt. Megszűnt a tér, az idő. Csak az érdekelt, hogy megtudjam mi lesz a sorsa jó Duskás uramnak, Eszternek és Orsolyának. “Gyötört” a gondolat és a kíváncsiság mikor derül ki az igazság Gombos Bálintról, és mikor nyeri el jutalmát a valódi tolvaj.

Bakóczy Sára legújabb regénye nem közvetlen folytatása a nagy sikerű A város és a rózsának, de ugyanolyan kiterjedt kutatásokra alapozott, könnyed hangvétellel megírt, fordulatokban gazdag mű. Férfi- és női hősei révén átfogó képet fest a reformáció magyarországi terjedéséről, az erdélyi udvar életéről és a török hódoltsági területek mindennapjairól.

Pap Éva: És újra felkel a nap

“Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen. Miért is nem lehetek egyszerre két helyen. Óóó Istenem, miért nincs két életem?” – Piramis zenekar

Mintha csak Eszti énekelte volna ezt a dalt. Minden lelki vívódása benne van. Ez az Ő dala is lehetne… Eszti dala. De ő végül választott, meghozta a döntést. A két élet véget ért. Jól döntött? Nehéz volt? Nehéz volt. Felőrölte? Fel. Egy kicsit engem is. Eszti minden nőben ott él. Mélyen elrejtve ott lapul a lelkünkben. Kinek így, kinek úgy, de Eszti tükröt tart nekünk.

Gondolataimba mélyedve ültem az ebédlőasztalnál, és bámultam kifelé az ablakon. Kavargó gondolataimat nehezen fogta a tinta. Papírra vetettem minden szót, mondatfoszlányt, melyből végül összeállt egy nő élete, ahogy én láttam. Felkavart Eszti története. Olvasás közben annyira elmerültem az eseményekben, Eszti életében, hogy az agyam teljesen kikapcsolt, és nem létezett más, csak az Ő világa. Napközben is és éjszaki is körülötte forogtak a gondolataim. Megszűnt az idő. Nem törődtem az órákkal, csak azt tudtam, hogy meg akarom élni a történet minden egyes pillanatát. Éreztem a boldogságát, szárnyaltam vele. Éreztem a fájdalmát, végig jártam vele a gyötrő éveket. Ha nevetett, nevettem. Ha sírt volt, hogy én is. Éreztem, ahogy összeomlik, és éreztem, ahogy maga alá gyűr a regény. Aztán eszembe jutott: „És újra felkel a nap”. Ahogy Eszti is, úgy én is szembenéztem egy reménytelibb szebb nappal. Láttam magam előtt, ahogy megerősíti a szépségpöttyét, kirúzsozza a száját, és elsimít egy ráncot a ruháján, majd egy jobb nap gondolatával kilép a verandára

Detti

Rika Ponnet: Csak veled

Még soha nem volt ilyen könnyű partnert keresni, és soha nem volt ilyen nehéz partnert találni; ez az ellentmondás a Csak veled kiindulópontja. Az együttélésnek rengeteg új formája alakult ki, a bőség végtelen szabadsága a lélek zavarához vezetett. A partnerközvetítők arra buzdítják ügyfeleiket, hogy állítsák össsze – a testmagasságtól, testsúlytól a foglalkozáson át a maguk preferencia-listáját, hogy megtalálhassák számukra az igazit. E könyv szerzője nemcsak elméleti kutatásai, hanem partnerközvetítői tapasztalatai alapján is állítja, hogy ez tévút. De akkor mi a megoldás? Rika Ponnet szerint az, ha visszahelyezzük jogaiba az érzelmeket, “nem fejjel, hanem szívvel” választunk. Könyvében példák sokaságával illusztrálja azt a tételét, hogy a jó kapcsolatnak egyetlen kritériuma van: az érzelmeink vezessenek, amikor belemegyünk.

“Az emberek félnek. Véleményem szerint életünknek ma ez az egyik legfontosabb jellemzője. A kudarctól való félelmünk bénítóan hat ránk akkor is, amikor szerelmesek vagyunk – írja Rika Ponnet. – Amikor szerelmesek vagyunk, úgy érezzük, miénk az élet, mégis meg vagyunk rémülve. Félünk a csalódástól, a visszautasítástól. És reménykedünk, hogy a szerelem működésének megértése a segítségünkre lehet.” A népszerű belga pszichológusnő az emberi kapcsolatok, és azon belül a szerelem, az összetartozás dinamikáját, mechanizmusát, struktúráját elemzi könyvében, és arra a következtésre jut, hogy újra hinni kell a romantikus szerelemben és merni kell szerelmesnek lenni.

David Coles: Chromatopia

Tudta, hogy az egyiptomiaknak köszönhető az első mesteségesen előállított szín? És azt, hogy a legnemesebb bíbor egy ragadozó tengeri csigából származik? A történelem során a művészfestékek halálos fémekből, mérgező ásványokból, vizeletből és tehénlepényből, de még rovarzúzalékból is készültek. A Chromatopia az őrölt bogaraktól az égetett állati csontokon át az alkímiáig és a vakszerencséig a történelem több mint 50 legkülönösebb festékanyagának eredettörténetét tárja az olvasó elé.

A színek történetét az ókori világtól napjaink technikai forradalmáig áttekintő könyvünk ugyanúgy szól a művészekhez, mint a történelem és a tudományok szerelmeseihez, vagy a designőrültekhez.

“Davig egész életében nyakig merült a festékek tudományába – imádja a színeket, azok szépségével, mélységével és jelentőségégvel együtt. Aki valaha is eltűnődött a múmiabarna vagy a türoszi bíbor eredetén, illetve azon, hogy miért kell trágya a legtisztább fehér előállításához, annak nem kell tovább keresgélnie.”

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük