Kétpercesek

Zsupsz a kulcsa mindennek

J.K. Rowling: Harry Potter és a tűz serlege

Hosszú idő után újra a Roxfortba utaztam. A hazatérés boldog pillanata ez minden egyes alkalommal, puszi & pacsi a szereplőkkel, mint régi jóbarátokkal, és ez így is marad, amíg világ a világ. Nyaranta gyermeki naivitással várom a levelemet, melyben megírják végre felvettek a Roxfort szenior osztályába… 🙂 De végül marad a boldogító olvasás. Most, hogy sokadjára végig szurkoltam a trimágus tusát, nagy nehezen sikerült összegyűjtenem a kedvenc idézetemet. Alig tudtam választani, nyilván a könyv terjedelme sem segített rajtam, meg amúgy sem könnyű, meg mi lett volna ha esetleg meg is jelölöm az idézeteket, akkor talán nem ment volna el annyi idő a bogarászással, bár van olyan rész, amit tudom hol kell keresni… Az évek meg a rutin. 🙂 Egyébként olyannyira nem volt könnyű a feladat, hogy 24 idézet gyűlt össze, és nekem abból kellett választanom… Végülis sikerült. Meglett a szerencsés 13. Rendhagyó módon inkább kategóriákra bontottam őket. Igyekeztem a nagy „rowlingi” igazságok mellett a humort is előnyben részesíteni, mert Ronnak hála jókat lehet nevetni, meg amúgy is, aki szereti az angol humort, az eleve jól szórakozik.

A negyedik kötet is, mint az összes többi nagy eszmei értékkel bír. Nem csak a könyv fontos, nem csak azért vigyázok rá, mert szeretem a könyveket, vagy mert a kedvenc sorozatom része. 2002 óta gyűjtöm a könyveket és a kiegészítő köteteket magyarul, angolul és a mindenféle apróságokat. Ezt akárhonnan nézem 20 év az életemből. Te jó ég ezt kimondani is félelmetes! 22 éve olvastam először. Huszonkettő!!!! 13 éves voltam… Olyan szinten szerves része az életemnek, amit szavakba önteni is nehéz. Sokat köszönhetek Rowlingnak. Az Ő története ültetett le olvasni, és azóta is olvasok. Neki köszönhetem Tolkient is, és mindenkit, aki külön polcot kapott a könyvszekrényemben. A tűz serlege is egy 2002-es kiadás, tehát idén 20 éves. Viszont, az én tulajdonomba csak 2003 karácsonyán került. Anyukámtól kaptam, ez pedig csak még inkább értékessé teszi számomra. Szóval így nézve még most lett nagykorú. Imádom, hogy már kicsit sárgásabbak a lapjai, és több, mint 18 éve velem van.

A zsupszkulcs kulcsfontosságú ebben a részben. Nem csak mint utazási eszköz van jelen, hanem az egyik legnagyobb fordulatot is ez hozza meg a történetben. Harry egyik legpozitívabb és legnegatívabb élménye is a zsupszkulcshoz köthető, hiszen így utazik a Kviddics Világkupa döntőre és ez repíti a temetőbe is, ahol Cedric meghal és Voldemort vissztér.

Nézzük az idézeteket.

Zsupsz a kulcsa mindennek

– Hogy néz ki egy zsupszkulcs? – érdeklődött Harry.

– Bármilyen formája lehet – felelte Mr Weasley. – Persze célszerű értéktelen, silány tárgynak feltüntetni, hogy a muglik ne kezdjenek el babrálni vele. Akik nem tudnak vagy nem akarnak hoppanálni, kereshetnek maguknak egy zsupszkulcsot. A zsupszeljárással embereket tudunk átvarázsolni egyik helyről a másikra, egy előre meghatározott időpontban. A módszer nagy előnye, hogy egy időben tetszőleges számú személy szállítható.

73. oldal

A dolog robbanásszerű hirtelenséggel történt. Harry úgy érezte, mintha egy kampó lenne a köldökébe akasztva, amit most hirtelen megrántottak. Talpa alól eltűnt a talaj; Ronnal és Hermionéval ugyanez történhetett, hisz továbbra is ott voltak mellette, válluk neki-nekiütődött az ő vállának. Együtt zuhantak-repültek egy kavargó színfoltokkal teli térben, ahol iszonyúan fújt a szél. Harry ujja úgy tapadt hozzá a bakancshoz, mint apró gombostű egy irtózatos erejű, száguldó mágneshez.

77. oldal

-Háromra rendben? – szólt Harry. – Egy – kettő – három…

Mindketten megfogták a Trimágus Kupát.

Harry azon nyomban hatalmas rántást érzett a köldöke tájékán. Lába alól eltűnt a talaj, s felsüvített körülötte a szél. Többé nem tudta elengedni a Trimágus Kupát; csak repült-repült egy kavaró, színes űrben, ahol nem volt más, csak Cedric, a serleg és ő.

590. oldal

Humor:

Harry felvonta a szemöldökét. Elég nagy szemtelenségnek találta, hogy a bácsi bárkit is pufóknak mer titulálni, mikor a saját fia oldalra fektetve magasabb, mint állva.

36. oldal

– Nekem itt két Neptunuszom van – szólalt meg Harry, s értetlenkedve meredt pergamenlapjára. – Az nem lehet, ugye?
– Ááááá – felelte Ron, Trelawney titokzatoskodó suttogását utánozva –, ha két Neptunusz tűnik fel az égen, az biztos jele annak, hogy szemüveges törpe születik, kis drágám…

196. oldal

– Egész hatásos lett volna, ha nem nyolcvanadszor halljuk – jegyezte meg Harry, miután lemásztak az ezüstlétrán, és kiszellőztették tüdejükből Trelawney szobájának fullasztó levegőjét. – Ha mindannyiszor holtan estem volna össze, amikor megjósolta, forradalmasítanám az orvostudományt.

– Te lennél az egyetlen hús-vér kísértet a világon – tódította nevetve Ron.

353. oldal

– Most már szegény pici koboldokért is aggódunk? – fordult Hermionéhoz Ron. – Megalapítjuk a VARKÁ-t? A Védelmet A Ronda Koboldoknak Akciócsoportot?

420. oldal

Rowlingi igazságok:

– Egy ember igazi természetéről az árulkodik legjobban, ahogy az alárendeltjeivel bánik. Ne azt nézd, mit csinál, mikor vele egyenrangúak között van.

491. oldal

– A megértés hozzásegít az elfogadáshoz, az elfogadás pedig a gyógyulás feltétele.

629. oldal

– Tisztelje a hivatalát, Cornelius! Maga mindig is túl nagy fontosságot tulajdonított az úgynevezett tiszta vérnek! Lássa már be, hogy nem az számít, minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel!

652. oldal

Hagrid a három jó barát borús arcára pillantott, és felvonta busa szemöldökét.
– Minek emésztenénk magunkat? – szólt. – Aminek jönnie kell, jönni fog, és ha itt lesz, szembenézünk vele.

661. oldal

Könnycsepp:

Egy hosszú hajú, fiatal nő árnyalakja bukott a földre, felegyenesedett, és Harryre nézett… Harry pedig viszonozta a pillantást, és belenézett a kísértet arcba… édesanyja arcába.
– Apád is jön – szólt csendesen a nőalak. – Találkozni szeretne veled… nem lesz semmi baj… tarts ki, kisfiam…
És jött… először a feje, aztán a teste… egy magas, kusza hajú férfi szürke alakja bújt elő Voldemort pálcájából… James Potter volt az.

617. oldal

Mrs. Weasley letette a kelyhet, leült az ágy szélére, és átölelte Harryt. Ez az érzés, az anyai ölelés érzése eddig ismeretlen volt Harry számára.

657. oldal

Olvassatok ti is Harry Pottert! 🙂 Sokkal jobb, mint a film.

Témához kapcsolódik: Utazásom a 9 és 3/4-ik vágányról, Irány a Roxfort, Keresd a kamrát, Térkép és idő, Rowling az iagzi mágus

Szóljon hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük