Helen Pollard: A kis francia panzió

Egy csipetnyi optimizmussal minden megoldható

Végre itt a nyár és az idő egyre kellemesebb. Az emberek nagyrésze ilyenkor hosszabb szabadság keretein belül heveri ki az év fáradalmait, ezért automatikusan választanak könnyebb hangvételű, vicces és/vagy romantikus könyveket. A főszabály alól természetesen én sem vagyok kivétel, így júniusi olvasmányom Helen Pollard: A kis francia panzió című könyve volt.

A történet

A cselekmény a mesés Pierre-la-Fontaine-hez közeli kis francia panzióban játszódik. Itt, a Villa de la Course-ba tölti jól megérdemelt nyári szabadságát párjával Emmeline Jamieson, amikor a kellemes napokat váratlan eseményhullám zavarja meg.

Emmynek két lehetősége van: vagy mélységes önsajnálatba merül vagy az őt ért hátrányból kovácsol előnyt, így nem kell szembenéznie (egy időre legalábbis) a valósággal. Emmy az utóbbi lehetőséget választva beleveti magát a panzió körüli teendőkbe. A kezdeti nehézségeket követően, múltja – ami egykor a biztos hátteret jelentette számára – csak egy múló árnyékként lesz jelen életében.

Ahogy telnek a napok, Emmy egyre jobban érzi magát Franciaországban. Őszintén eljátszik a gondolattal, hogy a kiszámítható angliai életét, a biztos anyagi megélhetést nyújtó állását, lakását, valamint közeli barátai is hátrahagyva, új életet kezd a mindig napsütéses, meleg éghajlatú, gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező Franciaországban.

A döntés persze nem egyszerű hiába sorakoztatja egymás mellé a pro és kontra érveket. Mikor meggyőzné magát Franciaországról, egy aranybarnán csillogó szempár miatt, otthon, Angliában ugyanazon a napon ajánlanak neki csoportvezetői állást, amihez természetesen magasabb fizetés is dukál…Emmynek pedig mielőbb döntenie kell…

Én és a könyv:

A mű elején nehezen értettem meg Emmy higgadtságát, ennek ellenére a könyv végére már megértettem gondolkodását. Helen Pollard művét szinte pár nap alatt elolvastam. A cselekmény kibontakozása, a részletgazdag tájleírások és a francia mentalitás megjelenítése garantáltan magával ragadja az Olvasót. 

Kiknek ajánlom:

A könyvet ajánlom azoknak, akik könnyed, nyári olvasmányt keresnek. Azon olvasóknak, akik a könyv lapjain keresztül szívesen elkalandoznának Franciaországba és azoknak, akik velem együtt hisznek abban, hogy egy csipetnyi optimizmussal minden megoldható.

Ha kíváncsi lettél, hogyan alakult végül Emmy élete, mindenképpen szerezd be a könyv folytatását is, mely Visszatérés a kis francia panzióba címmel jelent meg. Nekem már a könyvespolcomon van.