Szeretettel Jókai Mórnak

A LEGNÉPSZERŰBB magyar regényíró hatvan esztendőre terjedő pályáját mindvégig lankadatlan érdeklődés kísérte. Mesekitalálásának kiapadhatatlanságával és képzeletének gazdagságával éppen olyan nagy hatást tett, mint stílusának elevenségével és humorának kedvességével.

Arcanum

116 évvel ezelőtt a mai napon hunyt el Jókai Mór a magyar irodalom ikonikus alakja. Én, mint lelkes olvasója, tisztelője szeretnék róla megemlékezni. De csak úgy a magam módján, ahogyan szoktam. Röviden 2 percben. Az életrajzába én most nem szeretnék belemenni, hiszen arra tényleg ott van a szakirodalom. 

Amikor klasszikus magyar irodalomról beszélünk két ember jut az eszembe, az egyik természetesen Gárdonyi Géza, a másik pedig Jókai Mór. Annyira halhatatlanok, örökségük végeláthatatlan. Írásaik néha nehezek, talán túl rágósak, leíróak, nehezen emészthetőek, főleg egy 13 éves gyereknek. Viszont csodálatosak, és ismerni kell őket. Nektek mi a kedvencetek Jókaitól? Nekem az Aranyember. Kalandos, romantikus. „Ha volna két életem…” Tímár Mihálynak volt, de végül ő is választott. Te mit választasz? Tímár Mihály vagy Baradlay Ödön? A kőszívű ember fiait általános iskola óta nem olvastam, illene újra kézbe venni. De számtalan műve van, amit illene a kezembe venni, pedig itt sorakoznak a polcomon. Nektek mi a kedvencetek tőle?

Ti éreztétek már azt, hogy hálásak vagytok egy írónak, hogy megírta azt a bizonyos művét, ami megérintette a lelketeket, szíveteket? Én igen. Hála és mélységes tisztelet köt az írókhoz, akik élethosszig tartó utazásra vittek. Ilyen Jókai Aranyembere is. Egyszerűen képes vagyok azonosulni a történettel, vagy egy szereplővel. Én legalábbis így működök. Van akihez a gyermeki lelkem köt, van akihez az, hogy szeretem a fantasyt, máshoz az, hogy szeretem a történelmet, a romantikát, a kalandot. Szeretek velük útra kelni.

De legyen ez a mai az emlékezés napja. Emlékezzünk meg egy pillanatra Jókai Mórról. Van aki viszolyog, van aki fintorog, van aki kalapot emel nagysága előtt, és van, aki csak egyszerűen rajong érte.

Az embe­reknek missziójuk van. Vannak emberek, akiknek a sors azt parancsolja, hogy éljenek. Ki tudja, mire tartogatja őket? – J.M. A kőszívű ember fiai

Jókai élt, alkotott, halhatatlanná vált.